Break -Szünet

We won't be around the computer for around a week, so should you miss us, here are a few random posts that have been sitting around. I hope you like them! :)

Most nagyjából egy hétig nem leszünk számítógép közelben, úgyhogy ha hiányoznánk, itt egy pár mindenféle bejegyzés, amik itt kallódtak eddig. Remélem, tetszenek! :)

Fejek - Heads

Szeretnék nektek egy érdekes képet mutatni a fiainkról. Íme:
I would like to show you an interesting picture of our boys. Here it is:

Furcsa, nem? Milyen gén lehet felelős azért, hogy a gyermekeink fejének egy pontján ne nőjön haj?? Nos, a válasz nem a genetikában keresendő. Olivér története 3 éves korára nyúlik vissza, mikor leesett az ágyának a létrájáról, éppen egy fakocka élére. Jaj! Nagy sírás, vér, de nem kellett kórházba menni vagy hasonló. Szépen gyógyulgatott a seb, mikoris újra ráesett, pont ugyanoda! Az a seb is szépen gyógyult és nem is tulajdonítottunk nagy jelentőséget a dolognak a következő hajvágásig, mikor kiderült, hogy ezen a ponton Olivérnek bizony nem nő már haja többé! Ami még érdekes, hogy főleg így nyáron sokan kérdezik tőle, hogy mi történt, ő meg általában készségesen (ámbár kissé unottan) elmeséli. Nemrég viszont megkért, hogy fényképezzem már le a fejét hátulról, mivel ugye ő mesél a "lukról", de sose látja! Vicces! :)

Benjámin története frissebb és nem is maradandó. Csak annyit mondok: rágógumi! Aztán pedig Daddo kezében olló, könnyek, kopasz folt. Hát ennyi. :)

Strange, eh? What kind of gene could be responsible for our boys not to grow hair on a certain spot?? Well, the answer cannot be found in genetics. Oliver's story goes back to when he was 3 years old and fell from the ladder of his bed, right on the edge of a wooden block. Ouch! Big crying, blood, but we didn't have to go to the hospital or anything. The wound was healing nicely when he fell again, right on the same spot! That wound was also healing nicely and we weren't concerned with the whole thing until his next hair cut when it turned out that indeed no hair will ever grow on that spot again! Another interesting thing is that especially in the summer he gets asked about it many times and he usually tells the story quite willingly (albeit in a kind of bored voice). Recently, however, he asked me to take a picture of the back of his head as he gets to talk about "the hole" but never gets to see it! Funny! :)


Benjamin's story is more recent and not permanent. I will just say: chewing gum! Then scissors in Daddo's hands, tears, bald spot. End of story. :)

Indiana Braves?

I wanted to impress my hubby when I saw this shirt in a second-hand clothing store, discounted and smiling at me... I just couldn't resist!

Well, he WAS kind of impressed...meaning he just stared at the shirt and asked: "Who ARE the Indiana Braves??" (What do I know??) Any Hoosiers out there who have heard of them? Or are the Chinese as ignorant about American teams as I am? :)

Ezzel a pólóval férjecskémet akartam meglepni: ahogy egy használt ruha üzletben megláttam, ráadásul leárazva, ott mosolygott rám...nem tudtam ellenállni! Hát Matt kellően meg is lepődött, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy nem létezik ilyen csapat!!! Ezek szerint a kínaiak is olyan tudatlanok az amcsi csapatokkal kapcsolatban mint én? :)

Milk - Tej

As Miriam is past one year, we started her on milk. She loves it! She downed the first bottle like she had been waiting for that all her life! :) I think she would drink gallons of it if we didn't limit her consumption!

Mivel Miriam már elmúlt egy éves, elkezdtünk neki tejet adni. Imádja! Úgy legurította az első cumisüveggel, mintha egész életében erre várt volna! :) Szerintem literszámra inná ha nem korlátoznánk a fogyasztását!

Anyone knows of a cow for sale??
Tud valaki egy eladó tehenet??

??

Mi volt az, amit Miriam felszedett a földről, berakott a szájába és ez arra késztetett engem (egy amúgy nem tisztaságmániás, három "nyáron-csupa-kosz-de-boldog" gyermek anyukáját), hogy kislányom szájából azt a valamit szélsebesen kikotorjam majd rohamléptekkel meginduljak a fürdőszoba felé egy alapos kéz- és szájtisztításra?

Ha van önuralmad (például el tudsz olvasni úgy egy könyvet, hogy nem nézed meg előre a végét :) tippelj, mielőtt tovább olvasol!

What was it that Miriam picked up off the ground, put it in her mouth, which made me (an otherwise not germ-freak mom of three "I am very dirty in the summer and loving it" kids) grab that something out of her mouth really quickly and rush towards the bathroom for a thorough hand- and mouth-wash?

If you have self-control (for example you can read a book without looking at the ending first :), guess before you read on!

Na?
Well?

Nos, azok tippeltek helyesen, akik a MEZTELEN CSIGA szót gépelték be a megjegyzésekhez (vagy esetleg kiabálták a képernyő felé és fogadták a meglepett kollegák/családtagok elképedt pillantásait)!!! Ugyanis ezt szedte fel és rakta a szájába édes kislányunk! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én simán megfogok egy gilisztát vagy lecsapok (no persze újsággal, netán cipővel) bármilyen bogarat, de egy meztelen csiga valahogy olyan undorító!!! És amit eddig nem tudtam, a gusztustalan nyálkás trutyi NEM JÖN LE gyermeked testéről szappanos mosással, de még dörzsöléssel sem! Így baba levetkőztet, kádba berak, körömkefe elővesz, nyálkás trutyi (finoman) lesúrol! Ó, az anyaság gyengéd és meghitt pillanatai! Imádom! :))

So, those of you were right who typed the word SLUG into the comments (or maybe shouted it at your computer screen, thus receiving shocked looks from your co-workers/family members)!!! Yes, this was what our sweet daughter picked up and put in her mouth! I don't know about you, but I can touch a worm or swat any bug (of course with a newspaper or maybe a shoe), but a slug (in Hungarian: a naked snail!) is somehow so disgusting!!! And what I hadn't known before is that the gross slimy blah DOESN'T COME OFF your child's body with a soapy wash, not even a rub! So I undressed the baby, put her in the tub, got the little brush and scraped the slime (gently) off! Oh, the tender and intimate moments of motherhood! Loving it! :))

?

Mi készteti öcsikémet (meg Mattet és engem) arra, hogy kibiciklizzen az esőben a falu végi kukoricaföldre és ott fotózzon?

What makes my brother (and Matthew and me) ride our bikes in the rain to the corn field at the end of the village and take pictures?

Az éles szeműek már az előző képen kiszúrhatták, de íme közelről:
Those with good eye-sight may have spotted it in the previous picture, but here is a close-up:

 Ah, so romantic! :) - Tömény romantika :)

Family Park

A nyaralás egyik fénypontja volt, mikor elmentünk egy vidámparkba Ausztriában. Ez volt tesómék szülinapi ajándéka a fiainknak (ennél jobbat ki sem találhattak volna :) és mivel pont az én szülinapomon mentünk, kicsit az én ajándékom is.

One of the highlights of our vacation was when we went to an amusement park in Austria. This was my brother and his wife's birthday gift for our boys (I couldn't have thought of a better one :) and since we happened to go on my birthday, it was my gift too a little bit.

Néhány képet a tesómtól nyúltam le, mivel az adott helyen én mondjuk éppen az életbenmaradásomért küzdöttem (míg elsőszülött fiacskám többször is visszament a legdurvább helyekre - hihetetlenül bevállalós kiscsákó! :).

I took some of the pictures from my brother, as on some of the rides I was just concentrating on staying alive (whereas my firstborn went back several times to the most scary rides - he is a brave little guy! :).

 

 

Szentpéterfa

Last week we spent a few days with my parents and my brother's family in a small town near the Austrian border. Actually, it was so much so near the border that we stayed in Hungary but over the house's fence it was Austria. The kids particularly enjoyed entering another country several times, where the language, the road signs and even the houses are different. For us, adults, it was still amazing to walk, drive, or ride our bikes through what used to be the Iron Curtain without being stopped, asked questions or at least having our passports stamped. It is strange to think that just a few decades ago many people risked or even lost their lives here trying to flee from bondage to freedom. Now what stands there is an empty building and the signs reminding us that indeed, not too long ago, this was the much desired, yet dreaded reality.


Múlt héten pár napot egy osztrák határmenti kisvárosban töltöttünk szüleimmel és a tesóm családjával. Annyira határmenti volt a városka, hogy mi egy magyar házban szálltunk meg, de a kerítésen túl már Ausztria volt. A gyerekek persze nagyon élvezték, hogy többször is átruccantunk egy másik országba, ahol a nyelv, a közlekedési táblák és a házak is mások. Mi, felnőttek, pedig még mindig ámultunk azon, hogy gyalog, kocsival avagy bicajjal áthaladhatunk a volt Vasfüggönyön anélkül, hogy megállítanának, kérdéseket tennének fel, vagy legalább az útlevelünket lepecsételnék. Furcsa arra gondolni, hogy pár évtizede sok ember az életét kockáztatta vagy el is vesztette azért, hogy átszökjön az elnyomásból a szabadságba. Most pedig egy üres épület áll ott és pár tábla, mintegy emlékeztetőül, hogy nem is olyan rég, ez volt a nagyon vágyott ugyanakkor félelmetes valóság.

Here are some pictures to document our vacation (more to follow hopefully).
Íme néhány kép, melyek dokumentálják a nyaralást (reményeim szerint lesz még fent több is).

Our almost-four-year-old ready to cross the border on his bike.
A majdnem négy éves fiúcskánk éppen átbringázik a határon.

 

In Austria, we conquered a castle. Some of the family drove and some rode their bikes. Oliver was in the latter team, riding about 40 kilometers (24.8 miles) that day!!! He loved every minute of it and we were so proud of him! :)

Ausztriában meghódítottunk egy várat. A család egy része autón, míg a másik biciklivel abszolválta a távot. Olivér az utóbbi csapatba tartozott és aznap kb. 40 kilométert tekert le!!! Minden pillanatát élvezte, mi pedig nagyon büszkék voltunk rá! :)

The kids also conquered a playground. No knowledge of German is required in their world! :)
A gyerekek egy játszóteret is meghódítottak. Nem szükséges a német nyelvtudás az ő világukban! :)

On the way back, entering Hungary
Visszafelé, belépő kis hazánkba

Back in Hungary, we visited a small museum about the Iron Curtain. All the things from the past regime were collected by this one guy who is the owner of the museum. He was a border guard in the 60s (which doesn't mean he supported the communist system, as army service was compulsory for all men - at the height of the regime I think it was three years! - and they were placed at random spots all over the country, many times the farthest possible from their families) and is passionate about sharing this piece of history with anyone who may care to look and listen.

A magyar oldalon meglátogattunk egy kis múzeumot a Vasfüggönyről. Az összes történelmi relikviát egy ember gyűjtötte össze, aki határőrként szolgált a hatvanas években és minden vágya az, hogy megismertesse a történelemnek ezt a szeletét mindazokkal, akik látni és hallani akarnak róla.