Tisztaság/Cleanliness

Íme ékes bizonyítéka annak, hogy az én háztartásomban mindig makulátlan tisztaság uralkodik: a madarak páros lábbal repülnek neki az ablaknak! :)

Helyesbítés: Na jó, a lakásban kb. havonta 10 másodpercig van makulátlan tisztaság (és akkor lehet, hogy túloztam...). Plusz ezt az ablakot kívülről csak úgy lehet megtisztítani, hogy egy jó magas létrára mászik fel az ember - úgyhogy mivel az egyensúlyérzékem most különösen szuper, örömmel átengedem ezt a feladatot a férjemnek! :)

Utóirat: Egy pár héttel a fénykép elkészülte után Matt talált egy döglött madarat az ablakunk alatt. Valójában hihetetlen, hogy ő találta meg és takarította el, mivel a Murphy-féle történet az lett volna, hogy az egyik gyerek találja meg, mikor apjuk épp több napra elutazott...

Here is clear evidence that my house is always spotless: the birds fly into our windows like this! :)

Disclaimer: OK, my house is only spotless for around 10 seconds every month (and this may be an exaggeration...). Plus, the only way to clean this window from the outside is to climb onto a really high ladder, so especially now that my sense of balance is super good, I gladly let my husband do this chore for me. :)

Postscript: A few weeks after this picture was taken, a dead bird was found on the ground under the window. It was actually amazing that Matthew found it and cleaned it up, as the typical story would be one of the kids finding it when their dad is out of town for a few days...

Wisdom/Bölcsesség

We were sitting at dinner last night, when Benjamin turns to his dad and says with the most serious face and the wisdom of an old man:
"Daddo, you're a good man!"
We have no idea where this thought came from (which of course is all true :), but we had a good laugh anyway! :)

Tegnap vacsoránál üldögélünk, mire Benjámin odafordul az apjához és a lehető legkomolyabb arccal, egy öregembert megszégyenítő bölcsességgel megszólal:
- Apa, te egy jó ember vagy!
Fogalmunk sincs, honnan jött ez a gondolat (ami mellesleg természetesen igaz :) de mi jót nevettünk rajta!

Készülődünk/Getting ready

Készülődünk. No nem a húsvéti nyuszi látogatására, hanem a kistesó érkezésére. Olivér néhány hete készítette ezt a rajzot, amin először szerepelt családunk ötödik tagja. Gondoltam, veletek is megosztom ezt a remekművet. A hajón a szülők láthatók, a kabinokban pedig a három gyerkőc: Olivér és Benjámin autóznak, a baba pedig alszik.

A nevek területén sajnos nem tudok előrehaladásról beszámolni. Mindig van valami, ami tetszik és aztán valami miatt ki kell húzni a listáról. Egy majdnem tutti befutó "jelölttel" kapcsolatban például most jöttem rá, hogy a három betű monogrammja angolul valami nagyon gáz dolgot ad ki...Vagy Mattnek tetszik és nekem nem, avagy éppen vica versa...no, majdcsak előrukkolunk valamivel! :)

We are getting ready. No, not for the visit of the Easter Bunny but for the arrival of the new baby. Oliver did this drawing a few weeks ago, depicting the fifth member of our family for the first time. I thought I would share this masterpiece with you. On the ship you can see the parents, in the cabins the three kids: Oliver and Benjamin are playing cars; the baby is sleeping.

Unfortunately I cannot report any progress on the name front. There is always something we like, then for some reason we have to cross it off the list. As an example, I just realized about a winning candidate name that the initials of the three letters in English spell something really bad... Or Matthew likes something and I don't, or vica versa... well, I am sure we'll be able to come up with something! :)

Spring Hike

We have had a long winter. Just last Thursday there were snow flurries in the air. But today spring sprung like a very springy thingy. So I took my two boys and my very lovely wife, great with child and headed for the woods.

The Vértes Hills are right to the south of where we live. They are not very tall but they are filled with exposed rock and downy oak trees.

Our spectacular 3.5 km hike (roughly 2 miles) started with a lot of up.

Benjamin sometimes needed a little help . . .

and sometimes a lot.

But the view from the top was worth it. This hazy picture doesn't do it justice.

Along the way to the top, we had time to climb trees . . .

throw leaves . . .

check out the world's littlest cave (no bats) . . .

and admire the spring forest flowers.

The way down was more treacherous due to a missed turn. It wasn't a problem for Oliver, a real climber, nor Benjamin, whose hand I held firmly . . .

but for Melinda and her 10 pound belly, it proved a bit much. Better safe than sorry.

Here's a farewell picture from high above Csákvár, where after our descent we looked for an ice cream store with ice cream. We didn't find one and had to settle for chocolate cake. Oh well.

It was a fantastic day and reminded us how much we've missed being out of doors. It also reminded us that we still like each other!

Update/Hírek

Lots of things have happened since the last post. We have a really busy two weeks behind us. Here is a summary:

1. Benjamin had minor surgery a week ago. In case you are wondering, it is a type that only boys can have. :) They don't do that stuff "over here" right after birth, so for various reasons we had it done now. Everything went well and he is doing great most of the time - except for some discomfort. I am so glad that I could be by his side at the hospital, but I was physically and emotionally exhausted... A great thank you to the doctors and nurses who - despite the fact that their salaries are shamefully low here - were very professional and kind.

2. We had an outreach team come from a bible school in Colorado. They went to teach English classes at schools, held English clubs, ministered at church and hung out with the youth of Tatabánya. They did wonderful. :) A personal highlight that I just HAVE TO share was that we took them bowling and my score was the second best! :) Matthew says that somehow my "built in" bowling ball could have helped...

3. We also had a couple visit us from Matthew's parents church. The husband had to do business in the area (imagine that!) and they came to see us. We took them sightseeing to different towns in the area and fed them some good Hungarian food. :) We really enjoyed their company, even more so because we hadn't really had anyone cross the line between our "two worlds" except for family. We hope there is more to come!

Well, these were just some major events. Life otherwise is great, the kids are playing hard, my belly is growing and I can still fit into my classroom! :) Hope in the next posts we can share some pictures and stories as well.

Sok minden történt a legutóbbi bejegyzés óta. Jó kis zsúfolt két hét áll mögöttünk. Íme egy összefoglaló:

1. Benjáminnak volt egy kis műtéte egy hete. Egy olyan fajta, ami csak a fiúknak van. :) Már régebben meg akartuk csináltatni, de most végre sikerült rajta túlesni. Egy kis kellemetlenséget leszámítva nagyon jól van. Nagyon örülök, hogy ott tudtam lenni mellette a kórházban, de fizikailag és lelkileg is kimerítő volt... Nagy köszönet a Madarász utcai Gyermekkórház orvosainak és nővéreinek, akik a köztudottan hatalmas fizetésük ellenére kitűnően és kedvesen űzik ezt a csodálatos hivatást.

2. Itt volt nálunk egy csoport egy kolorádói bibliaiskolából. Iskolákban tanítottak angolt, angol klubbokat szerveztek, segítkeztek a gyüliben és együtt lógtak a tatabányai fiatalokkal. Szuperek voltak. :) Látogatásuk egyik érdekes fénypontja számomra az volt (és ezt le KELL írnom), hogy elvittük őket bowlingozni és a második legjobb eredménnyel végeztem! :) Matt szerint a "beépített" bowlinglabdám segíthetett valahogy...

3. Itt volt nálunk látogatóban egy házaspár Matt szüleinek a gyülijéből. A férjnek üzleti találkozója volt Székesfehérváron (képzeljétek!) és eljöttek meglátogatni minket. Elvittük őket városnézni egy pár helyre és persze megetettük őket jó kis magyaros kajákkal! :) Tök jó volt, hogy itt voltak, már csak azért is, mert a családjainkon kívül szinte senki nem lépett még át a "két világunk" határán... Reméljük, lesznek majd többen is!

Hát ezek voltak a legjelentősebb események. Az élet egyébként klassz, a srácok keményen játszanak, a pocakom növekszik és még mindig beférek az osztályterembe! :) Igyekszem majd képes és mesélős bejegyzésekkel is szolgálni.

In memoriam

Ez nem lesz egy nagyon vidám bejegyzés, dehát ilyen is kell szerintem... Egy ismerősömtől kaptuk ezt az e-mailt és nagyon megérintett a családom történelme miatt is (bocsi, hogy angolul van...)

This won't be a happy post, but I think we need these too... Someone we know sent me this e-mail and it touched me because of my family history as well.



In Memoriam




It is now more than 60 years after the Second World War in Europe ended This e-mail is being sent as a memorial chain, in memory of the six million Jews, 20 million Russians, 10 million Christians and 1,900 Catholic priests who were murdered, massacred, raped, burned, starved and humiliated with the German and Russian Peoples looking the other way!

Now, more than ever, because some people are claiming the Holocaust to be 'a myth,' it's imperative to make sure the world never forgets, because there are others who would like to do it again.

Pass on the torch of knowledge...

Project

A minap a fiúk kitaláltak maguknak egy kis képzőművészeti feladatot. Ment a vágás és a ragasztás ezerrel.

The other day the boys thought out an art project. There was a lot of cutting and gluing going on.

Node mi is volt a feladat? Nézzük csak meg közelebbről.
Now what was the task exactly? Let's take a closer look.
Igen, jól látjátok, gyermekeink mintás WC papírból vágtak ki állatokat és azokat ragasztották fel egy darab papírra. Mondtam már, hogy fiaink (általában...) elég kis igényűek??

A történet tanulsága, hogy beleestünk a marketingesek csapdájába. Megvettük ezt a "kids" (gyerekek) alcímű toalettpapírt, ami szerintem semmivel sem jobb minőségű mint a leggagyibb társa, de természetesen drágább (bár Matt szerint nem). Egyébként is, minek egy családban "gyerek" WC papír? Mást használ mindenki? Vagy a gyerekeknek külön fürdőszobájuk van? (Én egy ilyen magyar családot sem ismerek!)

A második tanulság: ismét bebizonyosodott az, hogy a gyerekeket a legkevésbé sem izgatják a drága játékok. Vegyünk csak nekik szülinapjukra egy tekercs állatos WC papírt! :))

Yes, as you can see, our children cut out the animals from toilet paper and glued them on a piece of paper. Have I told you that our boys are (usually...) easy to please?

The morale of the story is that we fell into the trap of marketing. We bought this toilet paper with the subtitle "kids", which I think is of no better quality than the cheapo kind, but of course it is more expensive (though Matthew disagrees). And also, why would you need different paper for the "kids"? Everyone in the family is using a different brand? Or the kids have a separate bathroom? (I don't know of one Hungarian family that does!)

The second morale is that it was again proven that the kids don't care about expensive toys one bit. Let's just buy them a roll of animal toilet paper for their birthdays! :))

Farsang-Carnival

A few weeks ago Oliver celebrated Carnival (Farsang) with his preschool group. Here is a group picture of him and his friends:

Néhány hete Olivér ovijában megünnepeltük a farsangot. Íme egy csoportkép az óvodásunkról és barátairól.
Benjamin didn't want to dress up this time, but he still had a good time.
Benjámin idén nem akart beöltözni, de azért jól érezte magát.Here is a close-up of our kitty cat./Itt egy közeli kép a macsekunkról.

Our little banana/Kis banánkánk

I would like to introduce you to our third child. Here he/she is:
Ezennel szeretném nektek bemutatni harmadik gyermekünket. Íme:

There is a website that you can get weekly pregnancy and baby updates from. One of the features they have is a week-by-week baby developmental page, on which they demonstrate how big your baby is compared to a vegetable and a quarter. This week our little munchkin is as big as a banana! :) I think this is a great visual tool especially for the two big brothers who keep asking how big our baby is. You can check out the rest of the veggies here.

Van egy internetes oldal, ahonnan hetente babavárással és kisgyerkőcökkel kapcsolatos híreket lehet kapni. Az egyik érdekes dolog, hogy van egy oldal, ahol bemutatják a baba pocakon belüli fejlődését mégpedig úgy, hogy egy zöldséggel és egy 25 centes érmével hasonlítják össze. Ezen a héten a kis prüntyőkénk akkora mint egy banán! :) Szerintem nagyon klassz ez a vizuális ötlet, főleg a két bátyus számára, akik mindig kérdezgetik, hogy mekkora a babánk. A többi zöldséget is megtekinthetitek itt.