Boldog karácsonyt!!!

It's that time of the year again; to gather with family and friends, to sing the old familiar carols, to cook and bake far more than we could ever imagine eating, to give and get. For some, Christmas is empty, for others it's painful, for yet others it's simply sentimental. This year our Christmas wish is that it would be awesome. May this Christmas be an opportunity to remember the quiet miracle that happened when, with virtually no one watching, God gave his very best. That God would become flesh and identify with us is truly an awesome mystery.

Home for the holidays

Although "home" is a relative term in our family, we are in Indiana until January 17th. Don't be afraid to call us, we'd love to hear from you. And if you're in Indiana, don't be afraid to invite us over, or even invite yourself over; we're probably not as busy as you think. Please e-mail us for our phone number or call Matthew's parents' number.

Goulash party

January 15th: Mark it on your calendars. We'll be hosting an open house all day at Matthew's parents' house in Noble County. Since few of you have ever had a proper Goulash, we'll make a pot. Come any time after 11 am and stay as long as you like. Kids are welcome and don't forget to bring a family photo for us to take back and put on our fridge.

Merry Christmas!!!

America

Hi there,

Sorry that we haven't posted anything for a while. Through different communication channels you have probably heard that we arrived to America safe and sound. Our trip was not uneventful but God gave us grace, peace and unity all along. I did write a long account of our trip for our Hungarian friends and family. I will not be able to translate it but we hope to see you in person or talk on the phone and then we will tell you all about it! :)

Sziasztok!

Hogy vagytok? Zajlik a karácsonyi készülődés? Itt minden rendben, élvezzük a család és a barátok társaságát és zajlik az élet.

És hogy hogyan telnek a napjaink? Íme pár esemény dióhéjban:
- Itt is tél van és hideg, de persze a gyerekek ezt is élvezik, főleg, mikor kimentünk szánkózni és Grandpa húzta őket a traktorjával! :)
- Matt már adott két koncertet amik jól sikerültek, bár nem voltak nagyon sokan.
- Voltunk egy szülinapi bulin és az itteni gyülinkben. Jó volt mindenkivel találkozni.
- Sikerült az átállás, jól alszanak a gyerekek, főleg Miriam! :)
- Ma megvettük az ajándékok utolsó darabjait (a fiúknak amerikai focis dolgokat, ugyanis odavannak ezért a sportért, főleg Olivér! :) Alig várom, hogy lássam az arcukat, mikor kibontják őket!!!!
- Szinte minden este friss halat vacsorázunk amit az apósom fog ki :)

Mivel elég eseménydús volt az utunk és többen kérdeztetek róla, gondoltam írjok egy részletesebb beszámolót. Előre szólok, HOSSZÚ LESZ, nem sértődök meg, ha nem olvassátok el, de nekem jól esett leírni. Aki kibírja, annak jó szórakozást! :)

Kedd reggel Tatabányán búcsút intettünk kedves barátunknak, aki vigyázni fog a házunkra és elindultunk Pest felé. Nem volt semmi gond, időben odaértünk, sőt, ismerve a történteket, Olivér még elmehetett volna iskolába aznap, akkor sem késtük volna le a gépet! :) A pultnál szóltak, hogy a gép legalább másfél órát fog késni. OK, semmi gond, játszogattunk, ettünk, sétálgattunk. Velünk volt kedves barátunk is, akinek kölcsönadtuk a kocsinkat. Kis idő múlva közölték, hogy a járatunkat törölték! Jaj! Ami viszont a legviccesebb: a hölgy nem tudta megmondani, miért?! Ez számomra hihetetlen, hogy a mai technikai vívmányok korában Bp-en nem tudják, hogy Londonban mi történik (vagy csak nem akarják elmondani?!). OK, semmi gond, biztos az időjárás, bár Pesten ragyogó idő volt. Most mi legyen? Különböző lehetőségeket latolgatva úgy döntöttünk, hogy elugrunk a szüleimhez 1-2 órára (akik a reptértől fél órára laknak) a saját kocsinkkal, barátunk pedig taxival jön oda és onnan viszi el a kocsit, aztán egy későbbi géppel megyünk Londonba és ott töltjük az éjszakát. Kifizettük az 5 ezer forintot a csomagmegörzőért és a 3 ezret a parkolásért (ááá!) és elindultunk.

Kis pihi, e-mailek, telefonok illetve két kisebb gyermekünk számára alvás, aztán vissza a reptérre. Csomagokat átpakolni, hogy a kézipoggyászban legyen a cucc, ami kell a londoni éjszakához. Újabb sorbaállás a jegyekért, a másik hölgy most már okosabb és "úgy tudja", hogy nem az időjárás volt a ludas, hanem a gépbe belehajtott valaki vagy a gép nekiütközött valaminek. Rendben. Isten tudta, hogy nekünk nem kell azon a gépen ülnünk.

Még egy érdekes incidens Pesten: a másik ügyintéző hölgy, miután kelletlenül elintézte a dolgainkat beszédbe elegyedett a kollegájával (nekem ez mindig fura, mint amikor a boltban sorban állsz és a két dolgozó a magánéletét beszéli meg a "fejed felett") és valami ilyesmit mondott: "A deportált a 38A-n utazik!" Mi van?! De nem volt időm ezzel foglalkozni, három gyerek, húsz csomag, irány be a biztonsági kapun.

Második érdekesség még mindig Pesten: útlevélvizsgálat, Matt elől, én hátul a skacokkal, mondom, tessék a bácsira nézni, most ellenőrzi az útleveleket, ez nagyon fontos, semmi bohóckodás! Bácsi lapozgat, közben buzgón telefonál. Várom, hogy ránk nézzen. Aztán Matt int, hogy mehetünk. Tessék? Komolyan ránk se pillantott, lehettünk volna mi a Móricka család Kukutyinból és mint kiderült, közben épp egy találkát rendezett el a mobilján! Wow! Hol itten a nagy komolyság?

Harmadik érdekesség, ami pozitívan bőven kiegyenlíti az első kettőt: sorban állunk a biztonsági kapunál. Miriam unja a banánt a babakocsiban és kicsit hangoskodni kezd. Erre a hölgy odalép, előre tessékel minket és soron kívül átmehetünk a kapun! Juhé!!! A kisgyerekes utazás előnyei!

Ehhez kapcsolódik egy vicces esemény már Londonban később: ismét sorban állunk, és hallom, hogy a fiúk kórusban skandálnak valamit a Huginak. Na mit?? "Miriam, NYAVAJOGJ!!!!" Haha! :) Megtanulták, hogy a bébi hasznos lehet szorult helyzetekben!

Fent vagyunk a londoni gépen. Egy órás késés. Sebaj. Én a fiúkkal, Matt mögöttem a kisnőcivel, aki békésen üldögél. Felszáll egy pasas, akinek a jegye Matt sorába szól. Meglátja a babát és megszólal: "Hát ez szuper!" és átkéri magát egy másik helyre. Bevallom, nehezemre esett, hogy ne sértődjek meg...de megértem, tényleg nem mindig leányálom egy baba mellett utazni...nyafog, hangos, netán még hányni is fog?! (Nem hányt). És hát az illető úr nyilván már felnőttnek született...

Ámde volt, ami hamar elterelte a figyelmünket! Ballagok hátrafelé a gépen. Pár sorral mögöttünk ül néhány öltönyös úriember. Nem egy különös dolog. De az egyiknek a keze meg van bilincselve és oda van láncolva a másikhoz!!!! Itt ugrik be a hölgy megjegyzése: útitársunk a deportált!!!! Hát ez óriási!

Még egy vicces dolog a gépről. Mivel tapasztalt utazó vagyok, tudom, hogy nem lehet folyadékot felvinni a gépre, el is kobozzák a biztonságiak. Miriam viszont nagyon szereti a tejet cumisüvegből és jól is jönne a fülben fellépő nyomás miatt, hogy felszállásnál azt cumizza. Előre felhívom a légitársaságot, ahol megnyugtatnak, hogy természetesen van tej a gépen. Magabiztosan indulok tehát a gép végébe az üres cumisüveggel a kezemben. Kérésemre a hölgy egy flakont mutat 1-2 deci tejjel. Öhm...nem gond, elég lesz! Ja, hogy ez a mennyiség áll rendelkezésre az összes utasnak?! Ajaj! (Végül szereztem egy lötyit és felhigítottam vízzel...)

London. Este 11 óra. Hosszú keresgélés után kezünkben a hotel neve, vacsora és reggeli utalvány. Kisbusz megy 5-10 percenként, az út 5-10 perc. Tiszta sor. Kimegyünk a fagyba. Olivérnek nagyon tetszik, hogy a "rossz oldalon" mennek az autók. Állunk. Várunk. Közben megismerkedünk egy román nővel, aki hasonló cipőben jár mint mi csak egy szót nem tud angolul (magyarul igen). Persze segítünk neki. Most már együtt várunk a fagyos londoni éjszakában. Eddig még nem említettem, de a gyerekek CSODÁSAN viselkedtek. Itt kicsit kezdik elveszíteni a türelmüket. Nem csodálom. Bő fél óra múlva megérkezik a busz. Megy, megy, kanyarog. Fél óra múlva megérkezünk a gyönyörű hotel elé. Kár, hogy csak 6 óránk van, amit itt tölthetünk!

A recepciós kedvesen fogadja elcsigázott családunkat. A légitársaság egy szobát utalt ki nekünk. Teljesen jó! Ja, hogy egy franciaágy van és egy pótágy? Dehát izé, nekünk három gyerekünk van! Semmi gond, a fiúk majd egy ágyban alszanak csak kérnénk egy babaágyat is! Válasz: az már sajnos nem fér be a szobába! Áááá! A bácsi kedves, intézkedik. Kapunk egy lakosztályt! Szép nagy ágy, csillogó fürdőszoba, a fiúknak kihúzható kanapé és kis késéssel már meg is érkezik a babaágy. A gyerekek fel vannak dobva, éjfél van mire ágyba kerülnek. De jó lenne kihasználni az ingyen vacsorát de nyilván nem hagyjuk ott a gyerekeket! Matt lemegy körülnézni és egy tál kajával tér vissza! Jippéé! :) (Nem, nem keltettem fel a gyerekeket, hogy lazacot vacsorázzanak! Ja és bocs, Jani, megint lazacot ettünk nélküled! :)

Reggel 6-kor viszonylag kipihenten ébredünk, irány a reptér és no nem Chicago, hanem Detroit, de mindegy, csak menjünk már! A biztonságiak elkobozzák a kedvenc kozmetikumomat. Flakon kukába be. Értem, a szabály az szabály, de esküszöm, nem akartam vele felrobbantani a gépet, csak a hotelben töltött éjszaka miatt igyekeztem a minimális higéniát biztosítani kis családomnak. Node emiatt nem esünk kétségbe. Miriam tejét (amit a hotelben szereztünk) viszont átengedik, ha valaki ott a fazon előtt belekortyol. Vállalom, sőt odaadom kisdedemnek a bácsi szeme láttára. Nem robban fel semmi, mehetünk tovább.

A nagygépen ismét megtapasztalhattuk Isten gondviselését. Egy órát késett ez is, de jó helyet kaptunk, a fiúk élvezték a kis monitort a játékokkal, a mellettünk ülő bácsi sem fintorgott hanem kedvesen beszélgetett velünk. Hadi tanácsadó Afganisztánban képzeljétek. Nem uncsi munka. 8 óra az út. Játék, olvasás, éneklés, evés, játék, olvasás... szóval értitek. A legnagyobb nehézség az volt, hogy Miriam mindösszesen kb. 45 percet aludt. Úgy terveztük ugyanis, hogy sétálunk vele és elringatjuk. Viszont szinte végig az ülésünkbe kényszerültünk ugyanis fel volt kapcsolva az "azonnal bekapcsolni a biztonsági öveket mert egyébként irgumburgum!" lámpa. Hát, volt néhány nehéz pillanat de összességében tényleg rendben ment minden és szinte peregtek az órák!

Detroit. Bőröndök ki, vámvizsgálat. Nem, nincs nálunk szalámi. A biztonságiak viszont elkobozzák azt a kozmetikumot, amit Matt vett nekem kárpótlásul bent a biztonsági zónán belül (Milyen szuper férj, nem? Mondjuk nem mertem megkérdezni, mennyit fizetett érte, gondolom picit többet mint a Tesco gazdaságos ár...). Aztán megengedik, hogy berakjuk a bőröndbe, ami a gép gyomrába megy be. Ja, és kidobják a szintén bent vásárolt bontatlan vizesflakont is. Nos, ez már egy kicsit túlzás nekem, de OK, a bácsi türelmesen elmagyarázza, hogy most lépünk be az Egyesült Államokba és "ami szabál az szabál", engedelmeskedünk neki.

Várunk. A kis gép is egy órát késik de már mindjárt ott vagyunk! Felszállunk, körülnézünk, már ereszkedik is le a gép. Megérkeztünk. A csomagok is. Grandma és Grandpa várnak. A gyerekek örülnek, nagyon büszkék vagyunk rájuk! Egy órás kocsiút hazáig. Mindhárman 5 perc alatt elalszanak. Itt félálomban kis vacsi, fürdés és be az ágyba! Zzzzzz.... Túléltük, megvagyunk, békességet és egységet adott végig az Úr, dicsőség Neki!!!

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!! Ha van időtök, írjatok!

Sok szeretettel:

M&M és a gyerekek, azaz ahogy kedves barátaink neveztek el bennünket, a Világutazó Csokigolyók

Matthew's concerts

WHO? Our very own Matthew
WHEN? December 17 (Friday) AND 18 (Saturday) - both days from 6 pm to 10 pm
WHERE? Brew'ha Coffee Shop, Columbia City, IN (120 N. Main Street)
WHAT? Concert, fellowship, coffee
WHY? To reconnect with our dear friends in Indiana!

See you all there!

Goodbye Hungary, hello America! :)

Things are getting excitingly busy here, preparing for our departure on the 14th! So I probably won't be blogging much till then. Those in Indiana, though, should check back for our announcement about open houses and concerts that we will do. Stay tuned and get your calendars ready! America, here we come! :)

Itt kezdenek izgalmasan felpörögni az események ahogy készülődünk a 14-i utazásunkra! Úgyhogy addig nem nagyon fogok blogot írni. Még készülünk egy bejelentéssel az amerikai programokról, aztán reményeim szerint már az óceán túlpartjáról jelentkezünk majd! :)

Cold? - Fázol?

I was going to upload some snowman pictures, but this time our computer is unwilling to upload them from the camera (I know, things are falling apart around us...). So instead, as a contrast, I found some warm pictures from the summer for you. Enjoy!

Terveim szerint hóemberes képeket készültem felrakni, de a számítógép nem hajlandó feltölteni őket a fényképezőgépről (tudom, szétesnek a dolgok körülöttünk...). Úgyhogy ehelyett, kis ellentétpárként, találtam nektek pár meleg nyári képet. Remélem, tetszenek!

These are from our summer vacation at Lake Balaton.
Ezek a Balcsis nyaralásunk alatt készültek.
And this one was taken during the unusually warm days of Indian summer. One day Oliver decided to do his homework in the yard half-naked! :)

Ez pedig az egyis különösen meleg vénasszonyok nyári napon készült (vénasszonyok nyarai? nyaras? Most kicsit meginogtam, pedig még beszelni madzsart, haha! :), mikoris Olivér úgy döntött, hogy a kertben írja meg a leckéjét félmeztelenül! :)
Hope you have warmed up a little looking at these! :)
Remélem, ezek a képek kicsit felmelegítettek! :)

Chores - Házimunka

It seems like I may have a third slave helper around pretty soon! Here she is "helping" to unload the dishwasher:

Úgy néz ki, nemsokára lesz egy harmadik rabszolgám segítőm! Itt láthatjátok, amint "segít" kipakolni a mosogatógépből:
Now I only have to train her not to start unloading the greasy yucky dishes...

Most már csak arra kell megtanítanom, hogy ne kezdje el kipakolni a zsíros trutyis edényeket...

She is walking! - Elindult a bébi!

Here is a short video to show off this new skill (this is the first time it has let us upload videos in a long time...the miracle of miracles! :)

Itt egy kis videó, hogy bemutassuk nektek az új tudományát (már nagyon régóta nem sikerült videókat feltennünk és most igen...csodák csodája! :)

Our little ballerina - Kis balettos lánykánk

I took this picture of our flexible little ballerina a few months ago. She is too big now to do this any more...

Pár hónapja készítettem ezt a képet a hajlékony kis balettos lánykánkról. Most már nem tudja ezt megcsinálni, mert túl nagy...

Label - Címke

This is what happens when you have two older brothers...(at least the label says something positive! :)

Ez történik, mikor valakinek két bátyja van...(de legalább a címke azt írja: Bámulatos! :)

How to create more housework to do in case we are bored at home with small children and our many chores

Like this! (The readers with weaker nerves please turn away!)

Azaz: Hogyan teremtsünk magunknak több házimunkát ha netán unatkoznánk otthon a kisgyerekeinkkel és a sok teendőnkkel

Hát így! (A gyengébb idegzetűeknek kéretik elfordulni!)
Yes, these are the steps leading to our basement! What first may look like a scene from a horror movie (just guessing, I would never watch one: I do have weak nerves for them!) is actually KETCHUP!!! What happened is that I was unloading groceries into the pantry and to save time and energy (in hindsight: haha!) I grabbed just one too many things...and yes, you guessed it, the ketchup bottle slipped from under my arm and went tumbling down the steps just like Winnie-the-Pooh.

Aarrgggh!!!!

One and a half paper towel rolls, a bucket of soapy water and a complete change of clothes later our house was still filled with a lovely ketchup aroma but at least the steps were clean!

Igen, ez a lépcső vezet a pincénkbe! Ami elsőre egy horror film jelenetének tűnhet (csak tippelek, mert sose néznék meg egy ilyen filmet - ezekhez tényleg gyengék az idegeim!) az tulajdonképpen KETCHUP!!! Szóval az történt, hogy bevásárlás után pakoltam ki a cuccokat a kamrába és hogy időt és energiát spóroljak (ami visszanézve igen vicces!) épp eggyel több dolgot ragadtam meg mint kellett volna...és igen, jól gondoljátok, a ketchupos flakon kicsúszott a hónom alól (ez is milyen fura szó! Mi az a HÓN?! Na mindegy...) és lebucskázott a lépcsőn mint Micimackó.

Ááááááá!!!!

Másfél tekercs papírtörlő, egy vödör mosószeres víz és egy teljes ruhacsere után a ház még mindig kellemes ketchup-illatban úszott, de legalább a lépcső tiszta volt!

The casualty - A sebesült
Here is how I saved the sauce that survived the incident.
Looks appetizing, eh? Pizza at our house, anyone?

Így mentettem meg a szószt ami túlélte a balesetet.
Guszta, nem? Na ki jön hozzánk egy pizzára?
During the incident I first left Miriam in her crib, then when she started yelling real loud politely informed me that she would like to come out, I forced placed her in the highchair (accompanied by some yummy food of course), because these steps are life-threatening for her even without the ketchup-slide... She was quite happy while I cleaned up the ruins:

Az incidens közben Miriamot először az ágyában hagytam, majd mikor már nagyon ordított udvariasan jelezte, hogy kijönne, az etetőszékbe kényszerítettem helyeztem (sok finom kajával egyetemben persze), mert neki ezek a lépcsők még ketchup-csúszda nélkül is életveszélyesek lennének... Így elég jól elvolt, míg én a romokat takarítottam:
I hope you had a great day too! :)
Remélem, a ti napotok is jól telt! :)

USA! :)

I thought we have told everyone but apparently we haven't (oops...sorry!) that we will be in Indiana from December 14 to January 18!!! We are very excited and I admit that I am also a little anxious about flying with Miriam...But we will survive those few hours locked in a moving box just to then be there!!! Hope to see many of you Hoosiers then! :)

Azt hittem, már mindenkinek elmondtuk, de kiderült, hogy mégsem (hoppá...bocsi!), hogy Amerikában leszünk december 14. és január 18. között!!! Már nagyon várjuk, bár be kell vallanom, én kicsit izgulok, milyen lesz a repülés Miriammal... De azt a pár órát kibírjuk egy mozgó dobozba zárva azért, hogy aztán ott lehessünk!!! :)

More Budapest fun - Még több pesti móka

I have several posts in my head but not yet in the computer. :) So let's go back to our fall break in Budapest and see what else we did.

Sok bejegyzés van a fejemben de ezek még nem kerültek be a gépbe. :) Úgyhogy most nézzük, mi mást csináltunk az őszi szünet pesti napjai alatt.

My mom won an hour-ride on this thing (what would you call it in English?) on a beautiful island on the Danube

Anyukám nyert egy egyórás bringóhintózást a Margit-szigeten
Our first graders showed their books to each other and did their homework together
Elsőseink megmutatták egymásnak a tankönyveiket és együtt írták meg a házit
We got together with my friend Emő and her four kids: here is Oliver and Olivia
Találkoztunk Emő barátnőmmel és az ő négy gyerkőcével: íme Olivér és Olívia
Our two youngest, Andor and Miriam, were born two weeks apart
A két legkisebb, Andor és Miriam, két hét eltéréssel született
And lastly, Oliver's newest favorite, American football! He loves to watch it with his dad or Uncle Péter and wants to be a football player when he grows up.

És végül Olivér legújabb kedvence, az amerikai foci! Nagyon szereti nézni az apjával vagy a tesómmal és amcsi focis szeretne lenni mikor nagy lesz.

More animals - Még több állatka

Another animal-related incident in Budapest was that my dad found a baby porcupine (or is it a hedgehog? I am not sure about the difference) in their yard. The kids of course loved it and Oliver even tried to hold it, like he does with most living species he comes across.

Egy másik állatkás budapesti esemény is történt, mégpedig az, hogy apukám talált egy kicsi sünit a kertjükben. A gyerekeknek persze nagyon tetszett és Olivér meg is próbálta a kezébe fogni, ahogy azt teszi nagyjából bármilyen élőlénnyel, ami útjába akad.
Here is the little guy. Isn't he cute?
Itt van a kis koma. Hát nem cuki?

Budapest Zoo

Az őszi szünetben pár napot Pesten töltöttem a gyerekekkel a szüleimnél. Látogatásunk egyik fénypontja az volt, hogy elmentünk az állatkertbe. Nekem nosztalgia is volt, hiszen gyerekként sokszor voltam már ott, mégis új élmény a rengeteg újítás miatt, nomeg ugye régen nem volt velem három (azaz négy) gyerek...

Last week was fall break at school, so I went up to Budapest to my parents' house for a few days with the kids. One of the highlights of our visit was going to the zoo. For me it was a nostalgic day as I had gone there frequently as a child, but it was still a new experience because of the many new developments they have, plus of course in the old days I didn't have three (actually four) kids with me...

Az összes unokatesó a híres elefántos bejáratnál - All the cousins at the entrance
Egyik kedvencem, a víziló - One of my favorites, the hippo
Zebrás fiú a zebrával - Zebra boy with the zebra
Egy pár portré - A few portraits
A medve (milyen érdekes, a mesékben meg plüssállatként cuki, életben már nem annyira) Olivérrel a háttérben - nagyon remélem, az üveges jó munkát végzett!

The bear (how interesting that it is portrayed as cute in cartoons and as a stuffed toy, but it is not so much in real life) with Oliver in the background - I sure hope the guy did a good job installing the glass!
Majomcsalád - Monkey family
Miriamnak nagyon tetszett az állatsimogató - Miriam really liked the petting zoo
Jaaaj! - Oouch!
A fiúk legyőzték a vadállatot - The boys overcame the wild beast

Brothers - Tesók

The boys have been getting along great recently. Of course there are arguments and yelling and such sometimes, but in general, they really enjoy each other's company. Recently they decided to sleep in the same bed, so we let them do it in the weekends. Here they are: it doesn't look very comfortable, but so far they gave up only once ("Mama, he is kicking me and pushing me and I can't sleep!" - "Well, then go sleep in your own comfy bed!" :)

A fiúk nagyon jól elvannak mostanában. Persze van veszekedés meg kiabálás meg miegymás néha, de általában nagyon élvezik egymás társaságát. Nemrégiben kitalálták, hogy egy ágyban szeretnének aludni, úgyhogy hétvégén megengedjük nekik. Itt vannak: nem tűnik túl kényelmesnek a dolog de eddig még csak egyszer adták fel ("Mama, rugdos és lökdös és nem tudok aludni!" - "Hát akkor menj és aludj a saját kényelmes ágyikódban!" :)

The schoolboy - Az iskolás

ALMOST walking! - MAJDNEM jár!

Benjamin again/megint

Lehet, hogy több embernek is fel tudom vidítani a napját, úgyhogy akkor íme még néhány Benjámin-szöveg a gyűjteményemből nektek. Jó szórakozást! :)

- Mama, 5 ember elfér egy elefánton?
- Persze, egy elefánt nagyon nagy.
- Még Istennél is nagyobb?

- Mikor Miriam nagypapa lesz én hány éves leszek?

- Mama, a felhők tollból vannak?

- Mit fogsz dolgozni mikor nagy leszel?
- Horgászó leszek mint Grandpa.

(a konyhaasztalt törli egy mosogatóronggyal)
- Milyen szép ez a törlő, Mama! Karácsonyra kaptad?

És egy pár a gyengéd oldalának bemutatásához:

- Mama, te vagy a legszebb! Meg Miriam.

- Én annyira szeretlek mint az egész ország.

(egy kérésemre válaszol)
- Igen, édes Mama!

- Este mikor fekszem az ágyamban, hallgatom ahogy Olivér és Miriam szuszognak. Aztán elalszom.

- Mama, egy igazi szeretet-puszit adtam Miriamnak.

Maybe I can make a few more people's days, so here are a few more Benjamin dialogs from my collection for you all. Enjoy! :)

"Mama, can an elephant carry 5 people?"
"Yes, an elephant is very big!"
"Bigger than God?"

"When Miriam is a grandpa, how old will I be?"

"Mama, are clouds made of feathers?"

"What would you like to be when you grow up?"
"I'll be a 'fisher' like Grandpa."

(when cleaning the kitchen table with a dish rag)
"This rag is beautiful, Mama! Did you get it for Christmas?"

And a few ones showing that gentle side of his:

"Mama, you are the most beautiful! And Miriam."

"I love you as much as the whole country."

(responding to my request)
"Yes, sweet Mama!"

"At night when I am lying in bed, I listen to Oliver and Miriam breathing. Then I fall asleep."

"Mama, I gave a real love kiss to Miriam."

Benjamin

Benjamin is a great little guy. He is quite a character: he can be the clown and crack us up, but he also has a very gentle side. I thought I would share a funny thing he said recently.

We constantly give away and receive clothes for the kids from people at the church and other friends. It's beautiful to see God provide for several families this way and we/they hardly spend any money on children's clothes. Anyway, the exception is of course underwear and socks (and in the boys' cases, pants, as they are in a pretty bad shape - especially at the knees - by the time they outgrow them! I heard that girls are different in this: we shall see! :)

Anyway, the other day I told Benjamin that his underwear (the rocket one!) is quite small and that he can throw it into the trash at bath time. I thought he would like the idea but instead he said:

"No, Mama, I want to save it as a memory for my children!!!"

Haha! :))

I can see him 60 years from now, sitting around the fire with his grandkids:
"And look, children, this was Grandpa's underwear when he was four years old!"


Benjámin egy szuper kis fickó. Óriási egyéniség: egy kis bohócka, akin nagyokat nevetünk, ugyanakkor van egy nagyon gyengéd oldala is. Gondoltam, elmesélek nektek egy vicces dolgot, amit nemrégiben mondott.

Állandóan adogatjuk és kapjuk a gyerekruhákat a gyüliből és más barátoktól. Csodás azt látni, hogy Isten hogy gondoskodik sok családról és hogy alig kell nekik/nekünk pénzt költeni a gyerkőcök ruhájára. A kivétel persze az alsóneműk és zoknik (illetve a fiúk esetében a nadrágok, mert mire kinövik őket, igencsak ramaty állapotban vannak, főleg a térdeknél. Úgy hallottam, a lányok mások ebben - no majd meglátjuk! :)

Nos, pár napja mondtam neki, hogy a kisgatyója (a rakétás!) már elég kicsi rá és este fürdéskor kidobhatja a szemetesbe. Gondoltam, ez tetszeni fog neki, de ehelyett ezt mondta:

- Nem, Mama, el akarom tenni emlékbe a gyerekeimnek!!!

Haha! :))

Elképzelem, ahogy 60 év múlva üldögél az unokáival a kandalló mellett:
- Gyerekek, nézzétek! Ez volt a Nagypapa alsógatyója négy éves korában!

funny - vicces

Oliver is making some new friends at school. One of them is Gergő. We have met him and his family too. It's very interesting because they live in our neighborhood, have three kids: boy-boy-girl (all born a few weeks before ours respectively) and they are Christians ("Mama, I think there is another believer in my class! He sang "Jesus, Prince of Peace, glory, halleluja!" at our Music class!" - it's a regular state school in town...). So if we stay in the same town, our kids can go to school together for the next 14 years! :)

Anyway, Gergő's mom told me a funny story. When Gergő was 2 years old, he really liked numbers. He could count from 1 to 10 with some mistakes. However, he could count from 8 backwards perfectly!!!

What was the reason for this interesting ability?

Any ideas??

Well, what happened is that they built a fitness center right next door to their house (I actually go there to exercise once a week...or once every two weeks...OK, whenever I can!). So as the little guy was playing in the yard, he heard the instructors go several times a day:

"Eight! ... Seven! ... Six!... OK! Five more! ... Four!...Come on, girls!...Three!...And two!... One more!..." and he learned to count this way!!!

I think this is so funny! :) Maybe not for the family, who have to listen to this, but I think it makes a good story!


Olivérnek már van egy pár barátja a suliban. Az egyikük Gergő, akinek a családját is megismertük már. Nagyon érdekes, mert egy környéken lakunk, nekik is három gyerekük van fiú-fiú-lány felállásban (mindannyian pár héttel idősebbek a mieinknél páronként - ha értitek mire gondolok) és ők is keresztények ("Mama, azt hiszem, van még egy hívő gyerek az osztályban! Azt énekelte énekórán, hogy "Jézus, hajnalcsillag, glóri, halleluja!" - egy mezei állami iskoláról van szó...). Úgyhogy ha ebben a városban maradunk, a gyerekeink együtt járhatnak iskolába az elkövetkezendő 14 évben! :)

Gergő anyukája mesélt egy érdekes történetet. Mikor Gergő 2 éves volt, nagyon szerette a számokat. El tudott számolni 1-től 10-ig kisebb hibákkal. Nyolctól visszafelé viszont hibátlanul el tudott számolni!!!

Mi volt az oka ennek az érdekes képességnek?

Mit gondoltok???

Nos, az történt, hogy a szomszéd telken felépítettek egy fitness klubot (én is oda járok tornára hetente...na jó, kéthetente...OK, szóval amikor sikerül eljutnom! :). Úgyhogy mikor a kiscsákó kint játszott az udvaron, hallotta az oktatókat naponta többször:

"Nyolc! ... Hét! ... Hat! ... OK! Még öt! ... Négy! ... Gyerünk, lányok! ... Három! ... És kettő! ... Még egy! ..." és megtanult így számolni!!!

Szerintem ez nagyon vicces! :) Lehet, hogy a családnak nem annyira, hogy ezt kell hallgatniuk, de egy jó sztori lett belőle mindenesetre!

sibling love - testvéri szeretet

Matt saved these pictures under the name "sibling love". Ah, so beautiful! :)
Matt ezeket a képeket "testvéri szeretet" néven mentette el. Ó, be csodás! :)
However, things sometimes don't go so well. Ouch!
Igenám, de a dolgok nem mindig alakulnak ilyen jól. Jaj!
Help! - Segítség!

képtelen - imageless

Nos, úgy döntöttem, hogy azokon az estéken, mikor van időm és ihletem blogot írni, de a kedves rendszer nem enged feltölteni képeket (mostanában sok ilyen van), majd "képtelen" szösszeneteimmel örvendeztetlek meg benneteket.

Ma este - többek kérdéseire válaszolva - Miriam fejlődéséről lesz szó.

Nem, még mindig nem jár. Vezetgetve lépeget. De neki a közlekedés a mászás.
Nem, még mindig nem beszél. Szavakat sem mond. Szótagokat sem. Semmi érthetőt.
Új fogakat sem növesztett már hónapok óta: még mindig négy van neki.
Nem cigánykerekezik, könyvet sem ír és a jogsit sem szerezte még meg.

DE MI ÍGY IS SZERETJÜK!!!

És ígérem, nem fog mászva, gagyogva és négy foggal érettségizni! :)

Well, I have decided that on the nights when I have the time and the inspiration to blog but the dear system doesn't let me upload pictures (it has happened often recently), I will delight you with my "imageless" ramblings.

Tonight I will answer some questions we receive about Miriam's development.

No, she is not walking yet. She takes steps when we hold her hands. But her transportation is crawling.
No, she is not talking yet. She doesn't say words either. Nor syllables. Nothing comprehensible.
She hasn't grown any new teeth in the last few months: she still has four.
She doesn't do cartwheels, write books and she still doesn't have her driver's license.

BUT WE LOVE HER ANYWAY!!!

And I promise that she won't graduate high school crawling, babbling and with four teeth! :)

Suli - School

Olivér nagyon szeret iskolába járni. A "szabadnapjait" (vagyis a hétvégét) sem várja, sőt, tegnap és ma is csinálgattunk feladatokat az itthoni gyakorlókönyveiből - puszta önszorgalomból. Remélem, ennek a lelkesedésnek a töredéke kitart az érettségiig! :) Nagyon klassz a tanító nénije is, tapasztalt (33 éves gyakorlattal ugyanabban az iskolában!) de abszolút nyitott az új módszerekre és nagyon szereti a gyerekeket.

Gondoltam, elmesélek két kis történetet Olivérrel kapcsolatban.

Az első, hogy nagy boldogan mesélte, hogy az iskola udvarán szóba elegyedett vele egy hetedikes fiú. Nem volt nagy beszélgetés, csak elmondták egymásnak, ki hányadikos, de Olivér úgy emlegette az esetet, mintha legalábbis a miniszterelnökkel folytatott volna személyes beszélgetést! :)

A másik kis esemény akkor történt, amikor Olivér visszament a suliba megkeresni az elveszett(nek hitt) sapkáját (vagy kabátját? pulcsiját? Ezekből ugyanis legalább egy tucatot hagyott ott az első hetekben, bár aztán meglett az összes! :) Bolyongott a folyósón, mikor észrevette, hogy két nagyobb (hatodikos? hetedikes?) lány figyeli és az egyik azt mondja a másiknak: "Nézd, de cuki!" :)))

Nos, én azt hittem, biztos megsértődött ezen (azt például nem annyira szereti, ha én cukizom...) de hót' boldogan és büszkén mesélte el! Anyukám szerint: "Na, elkezdődött, hogy a lányok cukinak tartják a fiadat! Készítheted a fakanalat!" Így is lesz!!! :))


Oliver loves going to school. He doesn't look forward to his "days off" (i.e., the weekend); moreover, yesterday and today we did a few tasks from his workbooks at home - totally his own initiation. I hope a fraction of this enthusiasm remains till his high school graduation! :) His teacher is great: she is very experienced (with 33 years of teaching practice in the same school!) but is absolutely open to new methods and loves the kids a lot.

I thought I would share two little stories about Oliver.

The first is when he came home happily saying that in the school yard he had a chat with a seventh-grader boy. It wasn't a big conversation, they only told each other which classes they go to, but Oliver was talking about it as if he had a private audition with the prime minister! :)

The second story happened when Oliver went back to the school building to look for his lost (and then found) hat (or coat? sweater? He lost about a dozen of these during the first few weeks, though they were all found later! :) He was wandering in the hallway when he noticed two older girls (sixth- or seventh-graders?) watching him. Then one turned to the other and said: "Look! He is so cute!" :)))


Well, I thought he would surely be offended by this (since he doesn't really like it when I call him cute...) but he was very happy and proud! As my mom put it: "See, girls have started calling your son cute! You can get the wooden spoon ready!" And I will!!! :))

Hair - Haj

Speaking of hair, we did have to get Miriam's bangs cut a few days ago. I had been trying to keep the hair out of her eyes with the help of hair clips and what not, but to no avail! We have probably lost dozens of these gadgets around our town! (If you have found them, you may keep them now, thank you!) Now she can play around and actually see! :) Oh, and at the hairdresser she didn't cry one bit!  OK, it only lasted around two minutes, so probably by the time she recognized the opportunity for crying or throwing a fit, she was done! :)

Apropó, haj: pár nappal ezelőtt le kellett vágatnunk Miriam frufruját (micsoda fura szó, nem? :)! Próbáltam addig csatokkal és egyéb szerkentyűkkel eltávolítani a haját a szeméből, de mindhiába! Szerintem tucatnyi ilyen kütyürét hagytunk el városszerte! (Ha megtaláltad őket, most már nyugodtan megtarthatod, köszi! :) Így most tud játszani és még látni is! :) Ja, és nem sírt a fodrásznál! Na jó, az egész tarthatott olyan kettő percig, úgyhogy valószínűleg mire rájött, hogy lehetősége nyílt a sírásra vagy hisztire, már kész is volt! :)

Fürtös Kisasszony - Miss Curly

Végre sikerült egy közeli képet készítenem Miriam fürtjeiről. Mindig szembefordult velem, mikor a géppel közelítettem, de aztán sikerült lekötnöm a figyelmét.

Bizony nem kis munka fél órával korábban kelni minden reggel, hogy becsavarjam a haját, de megéri!

Na jó, csak vicceltem!!! :) Mindenesetre a mi családunkban nem fordultak eddig elő ilyen tincsek, így nem fogjuk egyhamar levágni őket!

I finally managed to take a close-up picture of Miriam's curls. She always faced me when I was approaching with the camera, but then I was able to distract her.

It's a lot of work to get up half an hour earlier every morning so I can do her hair, but it's worth it!

OK, I was just kidding!!! :) Nevertheless, we have never seen such curls in our family, so we won't get them cut for a while for sure!

Father and daughter - Apa és lánya

Here is a picture I took a few days ago. And all the readers said: Cuuute! :)

Imhol egy kép, amit pár napja készítettem. Szinte hallom, ahogy kórusban mondjátok: cuukkii! :)

Back to school - Kezdődik az iskola

OK, I did the exact same thing as yesterday and now it uploaded the pictures! Don't tell me that computers don't have bad days! :) So here we go...

One of the major events for our family was that Oliver started school! He was VERY excited about learning new things and getting all the nice school supplies: 

OK, teljesen ugyanazt csináltam mint tegnap és most feltöltötte a képeket! Ne mondjátok nekem, hogy a számítógépnek nem lehet rossz napja! :) Akkor vágjunk is bele...

Az egyik legfontosabb esemény kis családunk életében az volt, hogy Olivér iskolába ment! Már NAGYON várta, hogy új dolgokat tanuljon nomeg hogy beszerezzük a sok klassz felszerelést.

For those linguistically minded, here is the Hungarian alphabet:

Nekem tiszta nosztalgia volt a vásárlás: ez a betűkirakó izé meg a papírdobókocka a piros és kék korongokkal, emlékeztek? :)

And here is the traditional "first day" picture of the boys: now in front of different schools.

És imhol a hagyományos első napi kép, immár különböző épületek előtt.

 

Benjamin was not too sure about going back to pre-school at first. You know, it's the same-ol' for him, minus his big brother this year! But after a while he started to really enjoy it. Now he wants to go to school even on the weekend, which he never did last year! :) 

Benjámin eleinte nem igazán volt meggyőződve arról, hogy vissza szeretne-e menni az oviba. Tudjátok, neki ugyanaz volt minden, ráadásul a bátyus nélkül! De egy idő után nagyon megszerette. Most hétvégén is oviba szeretne menni, ami tavaly sose fordult elő! :)

Here is an extra with Oliver and his friend Ádám, who is a fourth-grader in the same school. They are more than three years apart but are best buddies! Oliver can giggle at Ádám's jokes like nobody else's and I think Ádám enjoys entertaining his little friend! :)

Itt egy bónusz kép Olivérről és barátjáról, Ádámról, aki negyedikes ugyanabban a suliban. Bár több mint három év van köztük, nagyon jó barátok! Olivér úgy tud rötyögni Ádám viccein mint senki másén és Ádám meg szerintem élvezi, hogy szórakoztathatja kis barátját! :)

Back again - Visszatértünk

Long time no see, or long time no blog! Yes, quite a few weeks passed since we last posted. Did you miss us? :)

We have been quite busy as you will see from the updates, but the silence is also due to the fact that the inspiration for blogging somehow comes and goes for me. Sometimes I see a leaf falling from a tree and I think about writing about it on the blog, and sometimes - like now - there are a lot of concerns on our hearts that are not "blog appropriate", so I feel kind of weird writing about the "shiny happy" moments of our life - though there are plenty of those too!

Anyway, I am sure you are interested in pictures more than in my ramblings, so in the next few posts I will update you on a few recent events in our lives in a somewhat haphazard fashion.

PS: I just tried to upload a few pictures but it didn't let me! Maybe the system forgot about us! :) Anyway, I won't give up! Come back again!

Régen találkoztunk, vagyis régen blogoltunk! Igen, jó pár hét eltelt azóta, hogy utoljára jelentkeztünk. Hiányoztunk? :)

Elég elfoglaltak voltunk, ahogy majd láthatjátok a bejegyzésekből, de az is oka a csendnek, hogy nekem az inspiráció a bloghoz valahogy hullámokban jön. Néha látok egy fárol lehulló levelet, és arról is az jut eszembe, hogy írok róla  a blogon és van, hogy - mint most is - sok gond van a szívünkön amik nem valók a blogra és kicsit furán érzem magam, hogy itt meg a kis vidám dolgokról írunk - pedig van azokból is bőven!

De biztos vagyok benne, hogy mindenkit jobban érdekelnek a képek mint az én morfondírozásom, úgyhogy a következő pár bejegyzésben megörökítünk néhány közelmúltbéli eseményt kissé összevissza stílusban. 

UI: Megpróbáltam felrakni pár képet de nem sikerült! Talán elfeledkezett rólunk a rendszer! :) Node nem adom fel! Gyertek vissza később!

Break -Szünet

We won't be around the computer for around a week, so should you miss us, here are a few random posts that have been sitting around. I hope you like them! :)

Most nagyjából egy hétig nem leszünk számítógép közelben, úgyhogy ha hiányoznánk, itt egy pár mindenféle bejegyzés, amik itt kallódtak eddig. Remélem, tetszenek! :)

Fejek - Heads

Szeretnék nektek egy érdekes képet mutatni a fiainkról. Íme:
I would like to show you an interesting picture of our boys. Here it is:

Furcsa, nem? Milyen gén lehet felelős azért, hogy a gyermekeink fejének egy pontján ne nőjön haj?? Nos, a válasz nem a genetikában keresendő. Olivér története 3 éves korára nyúlik vissza, mikor leesett az ágyának a létrájáról, éppen egy fakocka élére. Jaj! Nagy sírás, vér, de nem kellett kórházba menni vagy hasonló. Szépen gyógyulgatott a seb, mikoris újra ráesett, pont ugyanoda! Az a seb is szépen gyógyult és nem is tulajdonítottunk nagy jelentőséget a dolognak a következő hajvágásig, mikor kiderült, hogy ezen a ponton Olivérnek bizony nem nő már haja többé! Ami még érdekes, hogy főleg így nyáron sokan kérdezik tőle, hogy mi történt, ő meg általában készségesen (ámbár kissé unottan) elmeséli. Nemrég viszont megkért, hogy fényképezzem már le a fejét hátulról, mivel ugye ő mesél a "lukról", de sose látja! Vicces! :)

Benjámin története frissebb és nem is maradandó. Csak annyit mondok: rágógumi! Aztán pedig Daddo kezében olló, könnyek, kopasz folt. Hát ennyi. :)

Strange, eh? What kind of gene could be responsible for our boys not to grow hair on a certain spot?? Well, the answer cannot be found in genetics. Oliver's story goes back to when he was 3 years old and fell from the ladder of his bed, right on the edge of a wooden block. Ouch! Big crying, blood, but we didn't have to go to the hospital or anything. The wound was healing nicely when he fell again, right on the same spot! That wound was also healing nicely and we weren't concerned with the whole thing until his next hair cut when it turned out that indeed no hair will ever grow on that spot again! Another interesting thing is that especially in the summer he gets asked about it many times and he usually tells the story quite willingly (albeit in a kind of bored voice). Recently, however, he asked me to take a picture of the back of his head as he gets to talk about "the hole" but never gets to see it! Funny! :)


Benjamin's story is more recent and not permanent. I will just say: chewing gum! Then scissors in Daddo's hands, tears, bald spot. End of story. :)

Indiana Braves?

I wanted to impress my hubby when I saw this shirt in a second-hand clothing store, discounted and smiling at me... I just couldn't resist!

Well, he WAS kind of impressed...meaning he just stared at the shirt and asked: "Who ARE the Indiana Braves??" (What do I know??) Any Hoosiers out there who have heard of them? Or are the Chinese as ignorant about American teams as I am? :)

Ezzel a pólóval férjecskémet akartam meglepni: ahogy egy használt ruha üzletben megláttam, ráadásul leárazva, ott mosolygott rám...nem tudtam ellenállni! Hát Matt kellően meg is lepődött, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy nem létezik ilyen csapat!!! Ezek szerint a kínaiak is olyan tudatlanok az amcsi csapatokkal kapcsolatban mint én? :)

Milk - Tej

As Miriam is past one year, we started her on milk. She loves it! She downed the first bottle like she had been waiting for that all her life! :) I think she would drink gallons of it if we didn't limit her consumption!

Mivel Miriam már elmúlt egy éves, elkezdtünk neki tejet adni. Imádja! Úgy legurította az első cumisüveggel, mintha egész életében erre várt volna! :) Szerintem literszámra inná ha nem korlátoznánk a fogyasztását!

Anyone knows of a cow for sale??
Tud valaki egy eladó tehenet??