Imhol egy kis videó a két gyerkőcről ma reggel. A gyüliben karácsonyi istentiszteletre készülődtünk, Matt korán el is ment, és elég nagy rohanásban voltunk, ezért megkértem Olivért, hogy légyszi szórakoztassa már a tesóját pár percig, amíg én futok pár kört a lakásban. Szerintem tök cukik voltak! (És persze én mit csináltam? Készülődés helyett videóztam őket! :)
Ennek kapcsán egy kis eszmefuttatást szeretnék folytatni a testvérekről. Úgy tapasztaltam, hogy Magyarországon kicsit mintegy félelem övezi az új testvér érkezését, mintha ez valami drámai esemény lenne, ami egyrészt borzalmas helyzetbe sodorja az első gyermeket (hiszen már nem ő lesz szülei szeme fénye, "osztozkodnia kell"), a második gyerkőc pedig eleve "hátrányokkal" indul, hiszen ő sosem fogja szülei kizárólagos figyelmét birtokolni, mint az idősebb testvér. Néhány példa: Olivér pont 3 éves volt, mikor Benjámin született. Sok ember döbbenettel nézett ránk, hogy nem adjuk óvodába, sőt én kifejezetten vártam, hogy milyen lesz itthon két gyerekkel. Olivér imád itthon lenni, és nem gondoltuk, hogy a lelkének jót tesz, ha megjön a kistesó, őt meg pár nap múlva "lepasszoljuk" az oviba. A másik példa: Benjámin születése után számtalanszor hallottam a kérdést: "És hogy bírod a két gyerekkel?" Nem "hogy érzed magad", "milyen a picivel", hanem hogy BÍROD? Mintha ez valami iszonyú tortúra lenne! Nem mondom, hogy nincs több teendő két gyerekkel, és igen, vannak veszekedések, de a többgyerekes szülők biztos egyetértenek velem, hogy annál nagyobb öröm nincs, mint amikor a tesók együtt játszanak nagy kacagások közepette! Hogy a nagy "sérül"? Persze, már nem övé az összes figyelem, de hiszem, hogy ha a szülők addig sem úgy nevelték, mintha ő lenne a világ közepe, akkor túl fogja élni ezt az eseményt! Nem lehet, hogy ezt mi, szülők fújjuk fel egy kicsit? Mindig arra gondolok, hogy nevetséges elképzelni, hogy száz évvel ezelőtt egy egyszerű család a második gyerek érkezése előtt pszichológia könyveket szorongatott volna, hogy felkészüljön erre a "traumára"? És hogy a kicsi hátrányokkal indul? Sok ismerősöm kifejezetten azért adta hamar oviba, sőt bölcsibe a nagyot, hogy a kicsi is "megkapja ugyanazt a figyelmet", mint a nagy! Szerintem ez nevetséges! A kicsi a második gyerek, sosem lesz belőle első, ez az élet természetes rendje! Persze, osztozkodnia kell szülei figyelmén, de ezt nem hiszem, hogy hátrányként éli meg, hiszen ebbe született bele! És ott van vele mindig egy játszótárs, pajtás, jóbarát!
Bocsánat, hogy ez a bejegyzés kissé más lett, mint a többi. Gondoltam, kell újítani néha, hogy ne unjatok meg minket! :) És persze akinek nem inge, ne vegye magára, és lehet vitatkozni velem! :)
Yes, there is an English version, don't worry! :) Here is a video of the boys this morning. We were getting ready for the Christmas service at our church, Matthew left early and we were kind of in a rush. I asked Oliver to entertain his brother while I am running around the house. I think they were really cute! (And what was I doing? Instead of getting things done, I was videoing them! :)
I was also just sharing my musings about siblings. In Hungary I have found that many parents regard the arrival of the second child as a big trauma, and were surprised that we didn't put Oliver in pre-school when he was 3 (which is normally the custom here). Incidentally, Benjamin was born the same week that Oliver would have started school. I was actually looking forward to being home with two kids and we didn't think that it would have been good for Oliver to have his little brother born, and literally within a few days, "well, off you go to school." Many people here put their first kid to school at 2 or 3 so the second one can get "the same amount of attention as the first". I don't think that second children are at a disadvantage because they don't have their parents' undivided attention. They are born as second children, not first and I don't think they experience it as a trauma! Plus they always have a friend and a playmate around! Anyway, I was just sharing my thoughts about this issue. I know it's kind of a different post (and I am open for discussions), but hey, we gotta come up with something new so you don't get bored of us! :)
You can't complain that we are not posting these days! :) With this entry we want to wish all of you a Merry Christmas and a new year filled with God's peace and love!!! We'll say good-bye for now; off we go to celebrate Christmas! See ya in the new year!
