For the first time in my life.../Először életemben...

...I can vote in the US election! We received our absentee ballots a few days ago. It is pretty exciting!!! No, I am not going to start a political debate here, just wanted to share this with you. I am excited even after Matthew told me that they don't count absentee ballots unless there is a small enough margin between the candidates...oh well! :)

...szavazhatok az amerikai elnökválasztáson! Pár napja kaptuk meg a szavazókártyánkat postán. Nagyon izgalmas!!! Nem, nem fogok itt politikai vitába bocsátkozni, csak el akartam nektek újságolni ezt a hírt. Izgatott vagyok annak ellenére, hogy Matt elmondta: a távollévők szavazatait csak akkor számolják meg, ha túl kicsit a különbség a jelöltek között...no nem baj! :)

Sudoku

Gondoltam, bemutatom, hogy mivel játszik Olivér mostanság. Az első egy Sudoku nevű játék gyerekváltozata. Első körben kis képeket kell kirakni úgy, hogy mindenből egy legyen egy sorban:

I thought I would show you the games Oliver plays with these days. The first is the child-version of a game called Sudoku. As the first step, you have to arrange the little pictures on the tiles so there is only one of each kind in one row/column.
Aztán jönnek a számok/Then come the numbers
A másik egy kirakós játék, amit nemrég kapott. Egy kis rajz alapján kell az adott módon kirakni az ábrát:
The other one is a puzzle he got recently. You have to put together the pieces according to the drawing on the instruction sheet:
Van három dimenziós feladat is/There are 3D tasks too
Persze nem vagyok elfogult, de szerintem Olivér nagyon hamar elsajátította a játékok lényegét. Egyelőre nem jelent gondot segíteni neki. De van egy olyan érzésem, hogy nemsokára ő fog nekem magyarázni! Formában kell tartanom az agyamat! :)

Of course I am not biased, but I think Oliver mastered the tasks very quickly. At this point it's not a challenge to help him, but I have a feeling that pretty soon he will be the one explaining things to me! I have to keep my brain fit! :)

Adventures on the road.../Közlekedünk...

In Hungary there are plans to change the highway code. This would include how drivers should approach pedestrian crossings (a.k.a zebras) without a traffic light, i.e. they would have to slow down to 30 km/h (just like at railway crossings) and stop even when a pedestrian is WAITING on the sidewalk to cross. According to current regulations, they HAVE TO stop if the pedestrian has stepped down from the sidewalk and is crossing the road. To be honest, I am a bit skeptical about the new rule. I am frequently in the role of a pedestrian in our city, which is not even the capital with crazy traffic, but only a county seat. I am on the street shepherding two minors, not to mention the bicycle, the motorcycle/stroller, the shopping bag and other accessories; therefore I can proudly claim that I am one of the special people to be taken care of on the road, together with the old man walking with a stick and the fellow-citizen in the wheelchair. And really, I don't want to complain: there ARE some drivers who stop when we are crossing the road. Moreover, there are some who stop EVEN WHEN we are still standing on the sidewalk and politely wave for us to go ahead. I would like to take this opportunity to thank them for their kindness.

This post, however, is not about kind drivers, but about those who zip through the crossing when we - and our fellow pedestrians - are on the road. Today something quite scary happened. I was on my way home with the above mentioned two minors (and our accessories). We were crossing the road on a zebra when a car approached from the right (which we couldn't see before as it was coming up a hill). We were at least half-way across and it was coming quite slowly, so I was SURE that it would stop. And guess what: it did NOT stop!!! I am not joking, the car was so close to us that it could hardly squeeze between us and the other side of the road! And I am not sure if the driver was just pretending not to see us but they were looking straight ahead as if they had not seen us at all!!! Augh, they must have got their licence from the black market!!! (Yes, I am purposefully not writing down the gender, not to offend anyone! :) My heart skipped a beat and I yelled at Oliver (riding his bike next to me) to stop! I am serious, if my child is a little less obedient (yes, I am praising my parenting skills right now), for Grandma's sake I don't want to write down what could have happened! (Hi Carol! We are all fine! :)

Epilogue: Oliver was quite disturbed by the whole event. When we got home, he asked the following question: "Mama, are blind people allowed to drive?" That's right! I had not thought of this possibility before! Maybe the driver was blind! In that case, I apologize for my sarcastic tone!!!

Thanks for listening to (reading about) my vent for today! :)

Tudomásom szerint módosul a KRESZ: többek között szigorítani fogják azt is, hogyan kell a gyalogátkelőhelyeket megközelíteni (le kell lassítani 30 km/h-ra mint a vasúti átkelőknél illetve meg kell állni akkor is, ha a gyalogos nemhogy lelépett, csak ott ÁLL a járdán). Meg kell valljam, hogy kicsit szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Sokat közlekedem gyalogosan házunk táján, ami ugye nem is az őrült forgalmú főváros, csak egy megyeszékhely. Általában két kiskorú személyt terelgetek (nem is beszélve a bicikliről, babakocsiról/kismotorról, bevásárlószatyorról és egyéb tartozékainkról), tehát mondhatom, hogy a "Vigyázzunk rájuk!" matrica szereplői vagyunk a bottal járó bácsi és a kerekesszékes polgártárs mellett. És nem akarok panaszkodni, tényleg VANNAK olyanok, akik megállnak, mikor a zebrán megyünk át. Akad olyan is, aki MÁR AKKOR megáll, mikor a járdán várakozunk, és előzékenyen int, hogy menjünk. Nekik ezúton is köszönöm a kedvességüket!

Azonban ez a bejegyzés nem a kedves sofőrökről szól... Hanem azokról, akik áthúznak a zebrán akkor is, amikor mi (és gyalogostársaink) már megkezdtük az áthaladást. Ma történt egy hátborzongató eset. Az említett két kiskorúval (és tartozékainkkal) haladtam át a zebrán, amikor jobbról megjelent egy autó, akit addig nem láttunk, mert a domb takarásában volt. Elég lassan jött, mi pedig már az út felénél jártunk, úgyhogy BIZTOS voltam benne, hogy megáll. És képzeljétek, NEM állt meg!!! Nem viccelek, olyan közel húzott el előttünk, hogy épphogy befért közénk és az útpadka közé! És nem tudom, hogy a vezető csak jó színész volt-e vagy TÉNYLEG nem vett észre, de úgy nézett előre, mintha valóban nem látott volna minket!!! Öhmm, jogsi az Ecseri piacról?? Tényleg megállt bennem az ütő és ráordítottam Olivérre (aki mellettem tekert a bicajon), hogy álljon meg! Nem viccelek, ha kevésbé jólnevelt a gyerekem (igen, most hazabeszélek! :), akkor...na, ne folytassuk Nagyi idegei miatt, jó? (Szia Anyu! Ne aggódj, jól van mindenki! :)

Epilógus: Olivér is eléggé megijedt az eset kapcsán, és látszott, hogy elgondolkoztatta a dolog. Mikor hazaértünk, ezzel a kérdéssel állt elő: "Mama, a vak emberek is vezethetnek?" Tényleg, erre nem is gondoltam!!! Lehet, hogy vak volt a sofőr! Ez esetben elnézést kérek a feldúlt hangnemért!!!

Ráadásul magyar olvasóinknak egy lefordíthatatlan Olivér aranyköpés. Étkezésnél megkérdezi: "Mama, azért hívják ezt majonéznek, mert banánból készült?" (Értitek?? Majonéz = majoméz, majom méz! Hahaha! :))

Nyelvelsajátítás/Language acquisition

Benjámin mostanában nagyon megindult a nyelvelsajátítás útján. Érdekes, hogy a gyerekek fejlődése sokszor nem lineáris, hanem van, hogy stagnál, aztán hirtelen megugrik, mintha "bekattanna" nekik valami (lehet, hogy írok majd erről egy cikket ha lesz egy kis időm! :) Nála is így történt: jópár hónapig nem volt számottevő változás és azt hiszem frusztrálta is, hogy nem tudta magát kifejezni. Mostanában viszont azok is észreveszik rajta a fejlődést, akikkel rendszeresen találkozunk. Teljes gondolatokat ki tud fejezni viszonylag érthető módon (pl. "Mama haja hosszú - Benjámin nem - Daddo vágta" stb). Nagyon izgi! :) Az aktív szókincse főleg magyar, de angolul is sok mindent megért és gyúrunk is rá rendesen, mert karácsonykor megyünk Amcsiba, és klassz lenne, ha tudna csevegni a családdal! :)

Sok dolog van persze, amit elsőre nem értünk és csak a szövegkörnyezet segítségével tudjuk kitalálni, hogy miről is van szó. A legügyesebb ebben Olivér, aki sokszor a tolmács szerepét tölti be a testvére mellett! :)

Gondoltam, próbára teszem olvasóink kreativitását, ezért itt van egy szó, amiről eleinte fogalmunk sem volt, hogy mi lehet. Ez pedig a következő:

"lelo-popopopo"

Na? Melyikőtökben rejtőzik nyelvésztehetség?

Igen, a helyes válasz a "rajzolni, színezni" szó! Benjámin szókincsében ugyanis ezt jelenti a fenti kifejezés! Hogy honnan jött - fogalmunk sincs! De vicces, nem? :)

Benjamin has gone through tremendous improvement in his language acquisition. It's interesting how children's development is sometimes not linear but tends to stagnate for a while, then improves rapidly, like something "clicked" for them (maybe I'll write an article on this when I have some time :). This happened in BG's case too: for a few months no significant improvement was seen in his language skills and I think he was frustrated because he couldn't express himself the way he wanted to. But now even those who see him regularly notice the change. He can express complete thoughts in a semi-comprehensible way (e.g. "Mamma hair long - Benjamin no - Daddo cut" etc.) It's very exciting! :) His active vocabulary is mainly Hungarian, but he understands a lot in English and we are working hard on his skills so he can talk to the family when we visit for Christmas! :)

There are of course many things that we don't understand right away and only the context gives us a clue as to what he is trying to say. The best person in this is Oliver, who often acts as translator for his little brother! :)

I thought I would put our readers' imagination to a test, so here is a word BG started using that took us a while to figure out. Here it is:

"lelo-popopopo"

So? Who's got hidden linguistic gifts?

That's right, the correct answer is "to draw, to color"! This is what the above word means in Benjamin's vocabulary! Where he got it from - we have no idea! But it's funny, isn't it?

9

Today we are celebrating our 9th year of marriage. Cool, huh?
Ma ünnepelünk a 9. házasság évforduloját. Cool, huh?

I'm Alive

Hello,

I (Matthew) am writing this: Yes it's the first time I've posted since April. Pathetic, no? I've thought of about 20 great posts since then, but sorry, I've kept them all to myself. I hope I can contribute to this blog more often so that it doesn't become a single mom's blog. So, here goes a fresh start:

Check out this video from one of my favorite bands from the 80's. How many of you remember "all you zombies hide your faces . . . ?" Here are the Hooters . . . don't laugh. They existed as a band a few years before that restaurant with the same name opened its doors and took their name from a German wind instrument. Gotta love this song . . . .

Please hold on when the bus is moving!/Kérjük, mozgó buszon kapaszkodjon!

Here is another interesting sleeping picture of Benjamin. Apparently he is so active even in his sleep, that he has to hold on! :)

PS: Yes, that's a blister on his eyelid - the result of an unfortunate meeting with the table...
Itt egy újabb érdekes alvó felvétel Benjáminról. Úgy tűnik még álmában is annyira aktív, hogy kapaszkodnia kell! :)

UI: Igen, tényleg zöld a szemhéja - egy asztallal való szerencsétlen találkozás eredménye...

Work/Munka

There has been several projects going on around our house. One of them is the transformation of our basement from a bare cellar to a nice studio/guest room. The work has been well underway, mainly by Matthew and a friend of ours, Szilveszter, who knows just about everything about construction work. One of the rooms was actually ready to be painted, so I went down with the boys to help Daddo. Here are a few photographs of the hard workers.

Sok mindenen dolgozunk mostanában házunk táján. Az egyik ezek közül a pince átalakítása egy földdel teli lukból egy szép kis stúdióvá/vendégszobává. Már régen zajlik a munka, főleg Matt és egy barátunk, Szilveszter, jóvoltából, aki nagyjából mindent tud arról, ami egy házépítésnél zajlik. Az egyik szoba már készen állt a festésre, így lementem a fiúkkal, hogy segítsünk Daddonak. Íme néhány fotográfia az élmunkásokról.

Our lefty/Balkezesünk

Just an interesting fact: Oliver is a lefty. He always draws, writes, eats and throws the ball with his left hand. However, he kicks the ball with his right foot. This is all the more interesting since none of his parents, grandparents or great-grandparents have been left-handed. His Uncle Aaron is hoping that he will become a left-handed baseball star and support his poor parents and aunt & uncle in their old age! :)

Csak egy érdekes tény: Olivér balkezes. Mindig bal kézzel rajzol, ír, eszik és dob. Viszont jobb lábbal rúgja a labdát. Ami azonban valóban érdekes, hogy egyik szülője, nagyszülője vagy dédszülője sem balkezes! (Nem írok nevet, de néhány piszkos fantáziájú olvasóm számára leírom, hogy igen, biztos vagyok benne, hogy ki az apukája! :)) Az egyik amcsi nagybácsija abban reménykedik, hogy Olivér egy nap balkezes baseball bajnok lesz (és aki nem tudná, ők egy kazal pénzt keresnek) és majd eltartja a szegény szüleit és nagybácsiját.nagynénijét! :)

Látás/Eye-sight

Jelentem, életemben először lesz szemüvegem!!! Családi vicc, hogy mivel Apu rövidlátó, Anyu távollátó, nekem és tesómnak tökéletes a látásunk! Ez így is volt, de néhány hónapja kezdem érezni, hogy a szemem nem az igazi. El is mentem kivizsgáltatni és fel is írták az okulát. Ennyi. Elindultam az öregedés útján. Még pár év és jöhet a mankó meg a járókeret! :)

I would like to announce that for the first time in my life I will have glasses! It's a family joke that because my dad is short-sighted and my mom is far-sighted, my brother and I have perfect eye-sight! This was true until a few months ago, when I noticed that my eyes were just not what they used to be. So I went for a check-up and indeed, I got a prescription for a pair of glasses! This is it. I am going downhill from now on. In a few years I'll be ready for crutches and a walker! :)

Megkértem Olivért, hogy segítsen illusztrációt találni ehhez a bejegyzéshez, és ő ezt a képet választotta:

I asked Oliver to help me choose an illustration for this post, and he picked this picture:
Tudom, mostanában sokat változtam, nem? :)
I know; I changed quite a bit recently, haven't I? :)

Ha már a látásnál tartunk, Olivérnek is volt egy beszólása tegnap. Az utcán sétáltunk kézenfogva (ezt nagyon szeretem, de ritkán adatik meg, mert a nagyfiú általában a bicóján száguldozik), mire Olivér megkérdezi: "Mama, a vak bácsik becsukják a szemüket, mikor alszanak? Mert hogy már amúgy is sötét van nekik..." Hát, izé, Olivér, nem tudom, jó kérdés, de még sosem láttam vak bácsit aludni! :)

Annyira szeretem, mikor egy kis bepillantást nyerek a gondolataiba!

Talking about eye-sight, Oliver had a good line yesterday. We were walking hand in hand on the street (which I love but can rarely do because big boy is speeding on his bike) when, out of the blue, he asked: "Mama, do blind people close their eyes when they sleep? Since for them it's already dark with their eyes open..." Well, Oliver, good question, but I don't know, I've never seen a blind person sleep! :)

I love it when I can have little insights into his thoughts!