Kiruccanunk/Getting out

Nos, a sok betegápolás és bezártság után jól esett egy kicsit kimozdulni. Ennek többféle variációját örökíti meg ez a bejegyzés.

Well, after all the sicknesses and having to stay home all the time, it felt nice to leave the house for a bit. This post chronicles the different varieties of this activity.

Először Matt ajánlotta fel, hogy itthon marad a gyerekekkel egy délután, én menjek csak el valahova (gondolom, elég volt ránéznie a zöldülő fejemre, hogy megkönyörüljön rajtam :). 

- Felhívhatnád egy barátnődet és elmehetnétek kávézni! - javasolta.

Ezúton kérek elnézést az összes barátnőmtől, de mondtam a férjecskémnek, hogy jelen pillanatban semmilyen társadalmi érintkezés nem segítene rajtam, csak az, ha elmehetnék valahova egyedül. Így is tettem. Elmentem a tatai tóhoz és mivel cudar idő volt, csak ültem a kocsiban és néztem ki a fejemből. :) Aztán bekukkantottam pár boltba. Nagyon jól esett!

First Matthew offered to me that he would stay home with the kids one afternoon and that I should go somewhere (I guess it was enough to look at my greenish face for him to make this generous offer :).

"You could call a girlfriend and go out for coffee together," he suggested.

I hereby apologize to all my girlfriends, but I told my hubby that at that point no social interaction would help me, only if I could go somewhere by myself. And that is what I did. I went to a nice lake in a neighboring town and as the weather was nasty, I just sat in the car and stared at the view. :) Then I dropped in to see a few stores. It felt great!

 

Egészségemre!/Cheers!

De persze nem jó mindig egyedül lenni, így aztán a fiaimmal is kiruccantunk párszor. Ilyenkor elmegyünk vásárolni vagy valami programra, és utána beülünk egy üdítőre. Nagyon élvezik, és én is büszke vagyok rájuk, hogy el tudom vinni őket egy "felnőtt helyre" gond nélkül (Matt is viszi így őket "kávézni" és már alig várom, hogy a kislánykájával is kiruccanjon majd! :).

But of course it is not good to be alone for long, so I went out with my sons a few times. We usually go shopping or to some event, then go and have a drink somewhere. They love this and I am also very proud of them that we can go to an "adult place" without problems (Matthew also takes them out "for coffee" sometimes and I can't wait for him to be able to take out his little daughter! :)

Aztán felhívott kedves barátnőm, Andi, hogy pont a városunkban fognak autót vásárolni és megszállnának nálunk, míg a kocsi papírjai elkészülnek. Nagyon jó volt együtt lenni, mert Andival egyetemista korunk óta vagyunk barátnők, ami testvérek között is legalább...öhm...5 év! :) Este kellett vennünk egy pár dolgot, így elruccantunk a Tescoba (gyerekek nélkül! :) kettecskén. Ott készült ez a frenetikus fénykép, amit azért szeretnék megosztani veletek, mert nagyot nevettem, mikor megláttam, hogy Matt milyen cím alatt rakta el a képet az archívumba: "vad csajos este a Tescoban"! Haha! Andusz, úgy látszik így kisgyerekes anyukaként eddig terjednek a "vad estéink"! :))

Then my good friend, Andi, called me to say that they are purchasing a car in our town and they would stay the night at our house while the car's papers are being prepared. It was great to spend some time together, as we have been friends since our college years, which means at least...uhm... 5 years! :) In the evening we had to buy a few things, so we went to Tesco (a big store like Wal-Mart), without the kids, just the two of us. There I took this fascinating picture, which I decided to share with you as I had a big laugh when I saw the label under which Matthew saved it in our archives: "girls gone wild in Tesco"! :) Haha! I guess as mothers of little children this is as "wild" as our evenings get! :)

Végül, de nem utolsósorban egy olyan kiruccanásról számolnék be, amin én ott sem voltam! Az történt ugyanis, hogy kedves magyar barátnőnk, Ildi, Amerikában tanul egy bibliaiskolában, és a karácsonyi szünetet Matt családjánál töltötte (ami már önmagában is felháborító, mivel MI nem lehettünk ott ugyebár! :). Ennek során találkozott az én három legjobb amerikai barátnőmmel, és pofátlan módon egy klassz estét töltöttek el együtt NÉLKÜLEM! :) De azért nagyon jól esett, mikor elküldték nekem ezt a képet:

Last but not least I would like to share about an evening that I didn't even participate in! What happened was that our Hungarian friend, Ildi, is studying at a bible school in the US this year, and she spent her Christmas break with Matthew's family (which in itself is outrageous, as WE couldn't be there! :) During this time she met my three best American friends and they dared to spend a wonderful evening together WITHOUT ME! :) But it surely felt good when they sent me this photo:

Betegségek/Sicknesses

No, aztán betegek is voltunk egy pár hétig. Vagyis csak a gyerekek, de az épp elég. Volt, hogy egyszerre mindhárman. Bárányhimlő, gyomorvírus, torokgyulladás volt a kínálat, amiből különböző variációkban válogattak csemetéink.

Well, then we were sick for a few weeks. Actually, only the kids, but that is more than enough. There were a few days when all of them were down. Chickenpox, stomach virus and strep throat were on the agenda, from which our children selected in different variations.

Igen, képekkel is szolgálok, de igyekeztem olyanokat választani, amiket nemcsak orvosi egyetemet végzett olvasóink bírnak megnézni. :)

Yes, I am enclosing pictures as well, but I tried to select ones that can be viewed by readers with weaker stomachs as well. :)

Benjámin és a bárányhimlő/Benjamin and chickenpox

Azért nem volt mindig ilyen vidám... A két oldalán volt pár csúnya kiütés (ezeknek a hegei meg is maradtak, pedig nem vakarta, mert fájt) és úgy tudta enyhíteni a viszketést-fájdalmat, hogy odaszorított egy-egy plüssállatot. :)

Well, he wasn't always this happy...he had a few nasty spots on his sides (the scars of which are permanent, even though he didn't scratch them, because they hurt) and the way he could ease the itch-pain was to press a stuffed animal to each side. :)

Na, aztán a kis nőcike is megkapta a pöttyöket így lazán 7 hónaposan. Ja, legalább túl van rajta, node elég szomorú látványt nyújtott szegényke. Matt viccesen meg is jegyezte egyszer, mikor Pestre indult Vasárnap Estét vezetni (www.vasarnapeste.hu - ez itten a reklám helye! :), hogy ő most akkor egy hétig nem jönne haza, hogy ne kelljen látnia egyszem kislánykáját ilyen állapotban... (De aztán hazajött mégis, sőt azóta a pöttyök is majdnem teljesen elmúltak :)

Well, then the little lady got the spots too in her ripe age of 7 months. On the one hand, we are glad she is over it, but she sure was a sad sight to look at. As Matthew jokingly commented on his way to lead a Sunday Evening service in Budapest (check out www.vasarnapeste.hu if interested) that he may not come back for a week, so he wouldn't have to look at his little princess in this state... (Then he did come home and the spots are almost gone since then :)

Igen, mi szépen produkáltuk az orvosi tankönyvekből ismert jelenséget, miszerint a második gyereken több és durvább kiütések jelennek meg:

Yes, we were the beautiful text book case, i.e., the spots were more numerous and nasty on the second child:

Na, ennyit erről a témáról. A gyomorvírusról nem csináltam képeket! :) És ígérem, a következő bejegyzésben valami vidámabb témával igyekszem előállni!

Well, so much about this topic. I didn't take any pictures of the stomach virus! :) And I promise to write about something happier in the next entry!

Új kaja/New food

Miriam életében nagy esemény volt, hogy megismerkedhetett a táplálkozás egy új formájával, azaz a különböző bébipapikkal. Ahogy láthatjátok, igazi családi vállalkozás volt ez az esemény.

It was a big event in Miriam's life when she was introduced to a new way of nutrition, that is, solid foods. As you can see, this was a truly family event.

A fogadtatásról annyit, hogy egy pár hétig nem igazán díjazta ezeket a táplálékokat a kisasszony. Nem köpte ki, de nem is ízlett neki semmi. Inkább játék volt neki az egész mint evés. Emlékezetem szerint a fiúknál nem tartott ilyen sokáig ez az átmenet, de azzal vígasztaltam magam, hogy nem hallottam még olyan érettségizőről, aki ne fogyasztana szilárd táplálékot! És tényleg, azóta szépen bepuszilja a répák, banánok és egyebek tömegét. :)

As for her reaction, for a few weeks our little lady wasn't fond of these things at all. She didn't spit them out, but she didn't like any of this stuff. It seemed to be more like a game than eating for her. As far as I can remember, the boys didn't take this long to adjust, but I was comforting myself with the fact that I have never heard of anyone graduating from high school who has not yet consumed solid foods! And lo and behold, since then masses of carrots, bananas and such things have been disappearing from her plate. :)

Catching up: Dress-up party/Visszatekintés: Farsang

Then we had our annual dress-up party with the school. Looking at the pictures, the faithful readers who are also blessed with good memory skills may recall that two years ago Oliver was dressed up as the Túró Rudi, the infamous Hungarian candy bar.

Aztán volt Farsang is az oviban. A képeket nézegetvén hűséges és jó memóriával megáldott olvasóink talán emlékeznek rá, hogy két éve Olivér viselte a híres Túró Rudi jelmezt.

Catching up: Winter/Visszatekintés: Tél

I was looking at the pictures from the last few months and thought I would post a selection for our faithful readers. Let's start with a few winter shots. It's so good that it is finally warmer now! :)

Nézegettem az elmúlt hónapok képeit, és gondoltam, hűséges olvasóink számára válogatok egy párat ízelítőül. Elsőként egy pár téli felvétel. De jó érzés, hogy végre egy kicsit melegebb van már! :)

Here is our little girl in her Little Red Riding Hood outfit (Oliver's favorite outfit for her these days). She looks so big and cute in this picture! (Though I may be somewhat biased... :)

Itt van a kisleánykánk Piroska jelmezében (Olivér kedvenc ruhája a huginak mostanában). Annyira nagynak és cukinak tűnik ezen a képen! (Bár lehet, hogy csöppet elfogult vagyok...)

Nőcis cuccok/Girlie stuff

Jelentem, újfajta tárgyak jelentek meg otthonunkban: hajkefe, fésű, sőt még hajcsatot is kaptunk, ami talán hamarosan aktuális is lesz. Eddig csak én rendelkeztem ilyen kellékekkel a családban. Vicces elképzelni, hogy pár év múlva Miriam majd lenyúlja a cuccaimat a szekrényből! Bár amilyen klassz rucikat kapott eddig a családtól, barátoktól, inkább én várom, hogy végre megnőjön és én hordhassam az ő ruháit! :)

We now have strangely new objects appearing in our house: a hairbrush, a comb, and we even got some hair clips, which may be useful pretty soon. So far I have been the only one in the family who possessed such accessories. It is funny to imagine how in a few years Miriam will be standing in front of the wardrobe wanting to borrow my clothes! Although, looking at the cute outfits she has received from family and friends, I think it is me waiting for her to grow up so I can wear her stuff! :)

Mint minden tárgy mostanában, ezek is a szájba kerülnek azonnal persze.
Like every object nowadays, these things also go straight to the mouth of course.

pictures/képek

Here are a few recent pictures of the kids. Enjoy! :)
Itt van pár friss kép a gyerkőcökről. Remélem, tetszik! :)

Here we go again!/Újra itt a nagy csapat!

Well, I think it is time to resurrect this blog. I can't promise anything, but I will try to post pictures and little stories of our lives on a regular basis. My brother-in-law suggested that these "studio" pictures would be the perfect ones to get started with. Here is to you, Aaron! :)

Nos, azt hiszem itt az ideje, hogy feltámasszuk ezt a blogot. Nem ígérek semmit, de igyekszem majd rendszeresen feltenni képeket és kis történéseket az életünkből. A sógorom azt javasolta, hogy ezekkel a "studió" képekkel kezdjük újra a blogot. Íme! :)

Blog bye?/Blog búcsú?

You may have noticed that we haven't posted a lot recently. :) This is partly due to technical reasons: our computer died and just got resurrected by my brother. Because of some issues, however, I still can't attach pictures, etc. The other reason is that I realized that we spent way too much time at the computer. Because of my work I had to, but I also spent a lot of extra hours, whole evenings online. Among other things, my eyesight and my back have deteriorated a lot this past year, largely due to the computer I believe. Now that I don't have to spend hours getting ready for my classes and communicating with my students (though I do still have seven thesis writers that I work with), I enjoyed some wonderful computer-free evenings. I have read some great books. I picked up my guitar again. I have been more involved in ministry. Some friends called me to talk ("You haven't updated your blog recently! How are you guys?") and we had a great conversation instead of us checking out each other's blogs and thus maintaining a virtual and false friendship in my opinion.

Anyway, we may be back sometime or we may not. I am not sure. Matthew may start posting like crazy now that the weather is bad and he can't work outside. :) We shall see.

Talán észrevettétek, hogy mostanában nem nagyon írogattunk. :) Ennek egyrészt technikai okai vannak: meghalt a gépünk, tesócskám nemrég keltette életre. Bizonyos okok miatt még mindig nem tudok képet felrakni, stb. A másik ok az, hogy rájöttem, rengeteg időt töltünk a gép előtt. A munkám miatt kellett is, de nagyon sok plusz órát, teljes estéket töltöttem a neten. Többek között a látásom és a hátam is sokat romlott az elmúlt évben, ami szerintem nagyrészt a gépezésnek köszönhető. Most, hogy nem kell órákat töltenem azzal, hogy az óráimra készülök és kommunikálok a diákjaimmal (bár még mindig van hét szakdolgozóm, akikkel konzultálok), nagyon jól esett néhány számítógépmentes estét eltöltenem. Elolvastam pár klassz könyvet. Megint elkezdtem gitározni. Többet vettem részt a szolgálatban. Néhány barátnőm felhívott ("Mostanában nem blogoltok! Hogy vagytok?") és jót beszélgettünk ahelyett, hogy mindketten elolvastuk volna egymás blogját és ezáltal fenntartottunk volna egy virtuális, és szerintem hamis barátságot.

Szóval lehet, hogy visszatérünk, lehet, hogy nem, nem tudom. Lehet, hogy Matt fog elkezdeni nagy buzgón blogot írni, mivel rossz az idő és nem tud kint dolgozni. :) Majd meglátjuk.