Here we go again!/Újra itt a nagy csapat!

Well, I think it is time to resurrect this blog. I can't promise anything, but I will try to post pictures and little stories of our lives on a regular basis. My brother-in-law suggested that these "studio" pictures would be the perfect ones to get started with. Here is to you, Aaron! :)

Nos, azt hiszem itt az ideje, hogy feltámasszuk ezt a blogot. Nem ígérek semmit, de igyekszem majd rendszeresen feltenni képeket és kis történéseket az életünkből. A sógorom azt javasolta, hogy ezekkel a "studió" képekkel kezdjük újra a blogot. Íme! :)

Blog bye?/Blog búcsú?

You may have noticed that we haven't posted a lot recently. :) This is partly due to technical reasons: our computer died and just got resurrected by my brother. Because of some issues, however, I still can't attach pictures, etc. The other reason is that I realized that we spent way too much time at the computer. Because of my work I had to, but I also spent a lot of extra hours, whole evenings online. Among other things, my eyesight and my back have deteriorated a lot this past year, largely due to the computer I believe. Now that I don't have to spend hours getting ready for my classes and communicating with my students (though I do still have seven thesis writers that I work with), I enjoyed some wonderful computer-free evenings. I have read some great books. I picked up my guitar again. I have been more involved in ministry. Some friends called me to talk ("You haven't updated your blog recently! How are you guys?") and we had a great conversation instead of us checking out each other's blogs and thus maintaining a virtual and false friendship in my opinion.

Anyway, we may be back sometime or we may not. I am not sure. Matthew may start posting like crazy now that the weather is bad and he can't work outside. :) We shall see.

Talán észrevettétek, hogy mostanában nem nagyon írogattunk. :) Ennek egyrészt technikai okai vannak: meghalt a gépünk, tesócskám nemrég keltette életre. Bizonyos okok miatt még mindig nem tudok képet felrakni, stb. A másik ok az, hogy rájöttem, rengeteg időt töltünk a gép előtt. A munkám miatt kellett is, de nagyon sok plusz órát, teljes estéket töltöttem a neten. Többek között a látásom és a hátam is sokat romlott az elmúlt évben, ami szerintem nagyrészt a gépezésnek köszönhető. Most, hogy nem kell órákat töltenem azzal, hogy az óráimra készülök és kommunikálok a diákjaimmal (bár még mindig van hét szakdolgozóm, akikkel konzultálok), nagyon jól esett néhány számítógépmentes estét eltöltenem. Elolvastam pár klassz könyvet. Megint elkezdtem gitározni. Többet vettem részt a szolgálatban. Néhány barátnőm felhívott ("Mostanában nem blogoltok! Hogy vagytok?") és jót beszélgettünk ahelyett, hogy mindketten elolvastuk volna egymás blogját és ezáltal fenntartottunk volna egy virtuális, és szerintem hamis barátságot.

Szóval lehet, hogy visszatérünk, lehet, hogy nem, nem tudom. Lehet, hogy Matt fog elkezdeni nagy buzgón blogot írni, mivel rossz az idő és nem tud kint dolgozni. :) Majd meglátjuk.

Nagyfiú/Big boy

Nos, mit tartogat Olivér a kezében?
So, what is Oliver holding in his hand?
Igen, így van, ma esett ki az első foga! Már egy ideje mozgott és ma észrevettük, hogy mögötte növekszik a maradandó fogacska. Aztán beleharapott egy almába és kint is volt! Micsoda nagyfiú! :)

Yes, that's right, his first tooth that he lost today! It's been loose for a while and today we noticed the new one growing behind it. Then biting into an apple did the trick. What a big boy! :)

Boys will be boys

The other day I left the boys to entertain their sister for a few minutes while I was talking to my girlfriend on the phone checking out a magazine staring at the wall busy taking care of the household.

They looked so sweet together on our bed, the boys telling stories to Miriam...
Then I overheard parts of Benjamin's story: "...there was an old man and a woman ... the man was a burglar ... and the woman came and hit the dog."

Oliver's story was about a dog and a rabbit (demonstrated by a stuffed dog and rabbit). "The dog got the rabbit and tore it up ... then the dog attacked a man and ate his flesh ... then the skeleton of the man beat up the dog."

What???

WHY are they telling their sweet little sister stories like THESE??

We don't watch TV at all.
The DVDs they watch are very child-like and innocent (Bob the Builder, Veggie Tales). I am VERY picky regarding this.
They are not exposed to any violence in books, on the internet, or in the family.
The most aggressive toys they have are wooden swords and knights on horses.

Don't get me wrong, we are not raising them in a bubble.
They go to pre-school, we take them to the playground, where they meet all sorts of kids and families.
We take them when we minister to kids in the park and there they DO meet all sorts of people.
We live in the city and boy, are there some weird people we run into!
And yes, we do tell them Bible stories, which are often not lovey-dovey! :)

BUT we monitor who and what they see and what sort of people we let into our house.

So what is the reason??

As I learned a few years ago, the saying "boys will be boys" is indeed very true! You want your boys to grow up without violence? You don't buy them guns so they are not prompted to fight? Well, too bad! They will pick up a stick (or a pen or a banana) and fight with that! The other day Oliver's left and right hand "had a fight"! :) Therefore, it is not our goal to suppress the natural aggression God put in them. That is there for a reason. When they (playfully) fight, wrestle, tell stories like the ones above, have sword fights or talk about how they would protect their sister from the dragon, we don't stop them or tell them off... just smile and pray.

May the Lord help us channel their strength, aggression, and energy well and may He use them for His glory.

And in a few years we will see how the story is different (if at all) with little girls...

A minap otthagytam a srácokat, hogy szórakoztassák a kishugit egy kicsit, míg én a barátnőmmel telefonálgatok egy magazint lapozgatok bámulom a falat szorgosan végzem a házimunkát.

Olyan cukik voltak az ágyunkon, ahogy a fiúk meséltek Miriamnak...
Aztán meghallottam Benjámin történetének néhány részletét: "... volt egy öreg bácsi meg egy néni ... a bácsi betörő volt ... a néni jött és megverte a kutyát."

Olivér története egy kutyáról és egy nyúlról szólt (egy plüsskutyával és nyuszival demonstrálva): "A kutya elkapta a nyulat és széttépte ... aztán megtámadott egy embert és megette a húsát ... az ember csontváza meg jól elverte a kutyát."

Mi van???

MIÉRT mesélnek a cuki kis hugicájuknak ILYEN történeteket??

Egyáltalán nem nézünk TV-t.
A DVD-k, amiket néznek, nagyon gyermekiek és ártatlanok (Kisvakond, Pampalini). Ezzel kapcsolatban NAGYON válogatós vagyok.
Nincsenek kitéve semmilyen erőszaknak a könyvekben, az interneten vagy a családban.
A legagresszívabb játékaik a fakardok és a lovon ülő lovagok.

Ne értsétek félre, nem neveljük őket burokban.
Óvodába járnak, játszótérre visszük őket, ahol nagyon sokféle gyerekkel és családdal találkoznak.
Elvisszük őket a parkba ahol fiatalok felé szolgálunk és ott aztán TÉNYLEG sokféle emberrel találkoznak.
A város közepén lakunk és hát, elég sok fura emberbe botlunk bele!
Ja, és olvasunk nekik bibliai történeteket, amik sokszor nem épp rózsaszín csöpögősek! :)

DE megszűrjük, kit és mit látnak és miféle embereket engedünk be a házunkba.

Akkor miért van ez??

Ahogy pár éve megtanultam, az a mondás, hogy a "fiúk mindig is fiúk maradnak" ("boys will be boys") nagyon is igaz! Szeretnéd, hogy a fiaid erőszak nélkül nőjenek fel? Nem veszel nekik puskát, hogy ne harcoljanak? Hát, sok sikert! Majd találnak egy botot (vagy egy tollat vagy egy banánt) és azzal harcolnak! A minap épp Olivér bal és jobb keze "harcolt egymással"! :) Így nem az a szándékunk, hogy elnyomjuk bennük azt a természetes agressziót, amit Isten tett beléjük. Az nem véletlenül van ott. Mikor (játékosan) verekszenek, birkóznak, a fentiekhez hasonló történeteket mesélnek, kardoznak avagy arról beszélnek, hogyan védenék meg a Kistesót a sárkánytól, nem állítjuk le vagy szidjuk le őket ... csak mosolygunk és imádkozunk.

Az Úr segítsen nekünk, hogy jó irányba tereljük az erejüket, az agressziójukat és az energiájukat és hadd szolgálják ezek az Ő dicsőségét.

Néhány év múlva pedig meglátjuk, mennyiben más a helyzet (ha más egyáltalán) a kislányokkal...

Portrék/Portraits

Íme két friss portré a kisasszonyról. Már mosolyog is, de ezt még nem sikerült lencsevégre kapni, úgyhogy egyelőre be kell érnetek ezekkel a fotográfiákkal:

Here are two recent portraits of the little lady. She has started to smile, but we haven't been able to record that yet, so these two photos need to suffice for now:

Jáva

Olivér egyik kedvenc játéka mostanában a Jáva építőjáték. Nagyon klassz dolgokat lehet belőle építeni, mint például ezeket:

One of Oliver's favorite toys is a construction set called Jáva. You can build cool little things using it like these:
Vagy az Erzsébet híd kicsinyített mását:
Or the miniture version of the Golden Gate Bridge:
Ezekhez van egy kis füzet rajzokkal. De a legbüszkébb akkor voltam rá, amikor saját kútfőből tervezett egy csörgőt Miriámnak. :)

There is a little instruction booklet for these with pictures. But I was the most impressed when he designed a rattle for Miriam. :)
Bocsi, de képtelen voltam egy olyan képet csinálni, amin mindannyian normálisan néznek ki! :))
Sorry, but I was unable to take a picture with all of them looking decent! :))

Me too!/Én is!

The baby swing became popular with Benjamin too. :) Then he understood that it wasn't exactly designed for his weight...

A babahintának sikere lett Benjáminnál is. :) Aztán megértette, hogy nem igazán az ő súlyára tervezték a szerkezetet...

Wild chestnuts/Vadgesztenye

We are still alive and well! :) Sorry for the lack of posts, but these days I'd rather spend my little free time reading a book or sleeping than being on the computer... However, in the coming weeks, I am planning to catch up on a few topics I've been wanting to write about.

For now, here is just a little something about what the kids and I did last night: a chestnut project! :) These wild chestnuts were laying on the ground on our way to the playground, so we picked some and made these thingies (a person, a table and two hedgehogs in case you fail to identify them :)

Még mindig élünk és virulunk! :) Bocs, hogy nem nagyon írogattunk, de mostanában inkább olvasással vagy alvással töltöm kevéske szabadidőmet mint a gép előtt... De tervezem, hogy az elkövetkező hetekben bepótolok egy pár lemaradást és írogatok majd néhány dologról.

Egyelőre csak egy kis beszámoló arról, hogy mit csináltam a gyerekekkel tegnap este. A játszótérre menet találtunk egy pár vadgesztenyét a földön, úgyhogy felszedtünk egy néhányat és csináltunk belőle egy pár figurát (egy emberke, egy asztal és két süni, ha esetleg nem sikerült volna őket azonosítani :)
Here are the boys showing off their creations:
Itt a fiúk bemutatják műveiket:
And what was Miriam doing? Well, courtesy of Matthew's newest purchase, a used baby swing, she was happy and calm while we were busy working. :)

És mit csinált Miriam? Nos, Matt legújabb szerzeményének, egy használt babahintának köszönhetően boldog és nyugodt volt, amíg mi dolgozgattunk. :)

Első nap/First day

Családi életünk nagy eseménye, hogy hétfőtől Benjámin is óvodás lett! Én jobban izgultam, mint ő, féltem, hogy a magabiztosság könnyekbe csap át majd az első napon, de képzeljétek, nem sírt!!! Annyira jó! Persze ezerszer könnyebb a helyzete, hogy ott van az imádott nagytesó, akivel egy csoportba járhat. :)

Azért attól is tartottam (igen, mindig izgulok valami miatt, tudom, hülyeség! :), hogy a kezdeti lelkesedés le fog lohadni elég hamar. És valóban, a második nap reggelén öltözés közben kijelentette a nagyfiú: Unom az óvodát!!! :) Húha, nem mertem neki megmondani, hogy még legalább 16 év intézményes oktatás vár rá életében! Brrr, leírni is sok...

A big event in our family is that Benjamin started pre-school on Monday! I was more nervous than him and was concerned that his self-confidence would turn into tears the first day, but thankfully he didn't cry!!! So cool! Of course what makes his situation great is the presence of the beloved big brother in the same class. :)

I was also concerned (yes, I am always worrying about something, yes, I know I shouldn't! :) that the initial enthusiasm would fade quickly. And lo and behold, the morning of the second day while getting dressed he blurted out: "I have had enough of school!!! :) Wow, I didn't dare to tell him that there is at least 16 years of institutional schooling awaiting him! Ouch, sounds a lot just writing it down...

Íme a hagyományos évkezdő fotó az óvoda előtt, immár két szereplővel:
Here is the traditional first-day photo in front of the school, now with two participants:
A másik nagy esemény Benjámin életében, hogy tegnap 3 éves lett! Boldog szülinapot, drágám!!! :)
The other big event in Benjamin's life is that he turned 3 yesterday! Happy birthday, sweetie!!! :)

Bob Sledding at the Balaton

We had two days of family time at the Balaton last week. Here's a video of the bob sled we found on the way home.