Last week we spent a few days with my parents and my brother's family in a small town near the Austrian border. Actually, it was so much so near the border that we stayed in Hungary but over the house's fence it was Austria. The kids particularly enjoyed entering another country several times, where the language, the road signs and even the houses are different. For us, adults, it was still amazing to walk, drive, or ride our bikes through what used to be the Iron Curtain without being stopped, asked questions or at least having our passports stamped. It is strange to think that just a few decades ago many people risked or even lost their lives here trying to flee from bondage to freedom. Now what stands there is an empty building and the signs reminding us that indeed, not too long ago, this was the much desired, yet dreaded reality.
Múlt héten pár napot egy osztrák határmenti kisvárosban töltöttünk szüleimmel és a tesóm családjával. Annyira határmenti volt a városka, hogy mi egy magyar házban szálltunk meg, de a kerítésen túl már Ausztria volt. A gyerekek persze nagyon élvezték, hogy többször is átruccantunk egy másik országba, ahol a nyelv, a közlekedési táblák és a házak is mások. Mi, felnőttek, pedig még mindig ámultunk azon, hogy gyalog, kocsival avagy bicajjal áthaladhatunk a volt Vasfüggönyön anélkül, hogy megállítanának, kérdéseket tennének fel, vagy legalább az útlevelünket lepecsételnék. Furcsa arra gondolni, hogy pár évtizede sok ember az életét kockáztatta vagy el is vesztette azért, hogy átszökjön az elnyomásból a szabadságba. Most pedig egy üres épület áll ott és pár tábla, mintegy emlékeztetőül, hogy nem is olyan rég, ez volt a nagyon vágyott ugyanakkor félelmetes valóság.
Here are some pictures to document our vacation (more to follow hopefully).
Íme néhány kép, melyek dokumentálják a nyaralást (reményeim szerint lesz még fent több is).
Our almost-four-year-old ready to cross the border on his bike.
A majdnem négy éves fiúcskánk éppen átbringázik a határon.
In Austria, we conquered a castle. Some of the family drove and some rode their bikes. Oliver was in the latter team, riding about 40 kilometers (24.8 miles) that day!!! He loved every minute of it and we were so proud of him! :)
Ausztriában meghódítottunk egy várat. A család egy része autón, míg a másik biciklivel abszolválta a távot. Olivér az utóbbi csapatba tartozott és aznap kb. 40 kilométert tekert le!!! Minden pillanatát élvezte, mi pedig nagyon büszkék voltunk rá! :)
The kids also conquered a playground. No knowledge of German is required in their world! :)
A gyerekek egy játszóteret is meghódítottak. Nem szükséges a német nyelvtudás az ő világukban! :)
On the way back, entering Hungary
Visszafelé, belépő kis hazánkba
Back in Hungary, we visited a small museum about the Iron Curtain. All the things from the past regime were collected by this one guy who is the owner of the museum. He was a border guard in the 60s (which doesn't mean he supported the communist system, as army service was compulsory for all men - at the height of the regime I think it was three years! - and they were placed at random spots all over the country, many times the farthest possible from their families) and is passionate about sharing this piece of history with anyone who may care to look and listen.
A magyar oldalon meglátogattunk egy kis múzeumot a Vasfüggönyről. Az összes történelmi relikviát egy ember gyűjtötte össze, aki határőrként szolgált a hatvanas években és minden vágya az, hogy megismertesse a történelemnek ezt a szeletét mindazokkal, akik látni és hallani akarnak róla.
